Mit tehetnék? Idővel ez változni fog?

Lehet sokan nem fogják komolyan venni mert fiatal vagyok...

1 éve kezdődött az egész mikor kiközösítettek az osztályból. Vagdostam magam,hazaértem és csak sírtam arra gondoltam hogy ez valaki mással történik. Pszichológus egy erős hangulatzavart diagnosztizált.Az egyik percben jó kedvem van a másikban letört. Semmi nem tud lenyugtatni,egyedül a vagdosás.Ha valaki megbánt esetleg egy számomra fontos személlyel veszekszek csak sírok és az öngyilkosság ami elsőnek eszembe jut.

Apukámmal nem jó a kapcsolatom,anyukámmal pedig változó.Semmit nem beszélek meg velük jóformán..

Van olyan is elég sűrűn mikor egybefolyik az álom és a valóság,már csak hangokat képzelek be magamnak amik azt súgják hogy tedd meg,nincs miért élned..

Kiskoromban is sokszor kérdezgettem anyáméktól hogy Ez megtörtént vagy álmodtam?

Vannak szituációk amiket még most is képtelen vagyok eldönteni hogy álmodtam-e vagy az a valóság.

Arra is rájöttem hogy nem vagyok képes arra hogy bűntudatot érezzek,egyszerűen lehetetlen számomra a lelkiismeretfurdalás.

Szégyenérzetem sincsen..Soha nem szégyenkeztem semmi miatt.

Tudom hogy valami nincs rendben főleg hogy a családban sok a személyiségzavaros..Lehet örököltem?Kérlek ne vicceljétek el.. 14/L