Mit tehetnék még? Lassú vagyok nagyon, próbáltam változni nagyon sokszor, de hosszú távon nem megy.

Vannak ilyen emberek, szerintem ez egyfajta fogyatékosság, nem tehet róla, nem tud rajta változtatni.

A te szakmádban ez a suliban még ok lehet bár ahogy írod ott sem.

De egy pörgős (vagy bármilyen) étteremben ezt (érthető módon) nem fogják tolerálni. Az első/próba napod végén megköszönik hogy ott voltál de másnap már nem kell menned.

De gondolom ezt sejtetted. Neked kell kitalálni mi legyen.

Örülj neki hogy ilyen vagy, nagyapàm is ilyen 80éves elmúlt, és még egeszsèges, annak ellnére hogy dohànyzik, és piàlni is szeret. Szerintem ennek a tulajdonsàgànak köszönheti a hosszú életét. Nyugodt, lassú , megfontolt.

(- papa siessünk, mert jön a busz! " Nem baj lànyom, majd jön a màsik".) Ő kőműves és nagyon lassan, de nagyon szépen dolgozott. É mellet a beszédben is olyan h többször elmond mindent, körül írja , nem győzi az ember kivàrni hogy befejezze a mondanivalójàt.

Neked azt tudom tanàcsolni hogy ne bànkodj e tulajdonsàgod miatt, viszont keresd meg a hozzád illő szakmàt. A vendèglàtó iskolàt elvégezheted,de szerintem csak idő pocsékolàs. Az meg hogy amiatt jársz oda, mert ott vannak batàtaid... Komolyan azt akarod h ez hatàrozza meg mi leszel, mivel foglalkoz életed végéig.?? Sürgössen gondolkodj el rajta milyen munkàt szeretnèl, és tudnàl is csinàlni. Ha elég okos vagy , az előnyödre vàlik a lassúsàgod.