Miért nem okoz nekem semmi sem örömet az életben? 19F

Gimnáziumban sose érdekelt a tanulás csak azért tanultam mert kellett. Semmelyik egyetem sem érdekelt ezért csak bejelöltem amit anya mondott. Itt is csak azért tanulok mert kell de nem igazán érdekel semmi sem. Azt érzem hogy minden egyes napom pontosan ugyan olyan hosszú évek óta. Fél évig volt egy barátnőm 18 éves koromban akit nagyon szerettem az volt a legboldogabb időszak az életemben, akkor éreztem előszőr életemben hogy tudok érezni. Sose érdekeltek a lányok és a szex se különösebben, sose szoktam "csajozni". Nagyon éretlen vagyok az életre sok barátom mondta már hogy hogyan éltem túl eddig. Semmiben se vagyok különösebben jó, sőt. Próbálok mindenkinek segíteni akinek, amivel tudok az utcán, buszon, iskolában, hogy legalább másnak egy kis örömet okozzak, hogyha én képtelen vagyok is rá. Tényleg mostmár eljutottam odáig hogy talán az lene az egyetlen megoldás hogyha véget vetnék az életemnek. Szerintetetk pszichologushoz kellene fordulnom? Vagy van valami ötletetek, hogy mégis mi bajom lehet.