Ti hogy gondoltok az ételre? Mint energiaforrásra, ami létszükséglet ahhoz, hogy életben maradj, vagy inkább egy kikapcsolódás (szünet), az egész napos rohanás közben, ami örömet okoz?

Elsősorban, de nem csak, ugye? Mert én 68 kilós vagyok, még sok felesleggel. De leírhatom a karcsú párom hozzáállását is ;)

Nos, én hedonista vagyok, elég erősen. Az evésnek élvezetnek kell lennie, ez egyértelmű, de utána is, semmi nyomott, "jajjjj de tele vagyok, most lepihenek" állapot... Amióta fogyni akarok, főleg nem eszem többet, mint amit kell (néha persze szembejön egy tényleg ellenállhatatlan valami, de sosem tudtam rosszullétig enni magam, a jóllakottság megszünteti az étvágyamat és minden OK).

Természetesen energiaforrásnak is tekintem az evést s megválogatom, mit eszem, mert fontos az egészségem.

Kikapcsolódásnak inkább teázni szoktam, üresen, illetve kávézom is (azt nem üresen, inkább kókuszos máktejjel és hasonlókkal).

Nem szeretek túl sokat kattogni az evésen, az őrjítő. Annyi idő el tud vele menni, néha annyira szerettem volna, ha nem kéne mindennap enni, pláne többször... Főleg az életmódváltásom után, amikor még nem jöttem bele. Most már jó, nagyon gyorsan be tudok vinni egy csomó kalóriát, bár ebben igazából sosem voltam rossz, csak nekem térfogat is kell, változatosság (itt bejön az egészség is, nemcsak az élvezet), kísérletezés... A főzés kicsit hobbi is nekem, de a napomat nem akarom azzal tölteni...

Ketogénezőktől olvastam, hogy ez az étrend hajlamos abba az irányba vinni az embert, hogy praktikus dologként tekintsen az evésre. Azt hiszem, ezt magamon is tapasztalom, bár mint hedonistának, mindig fontos lesz számomra az evés öröme is. De tényleg kissé háttérbe szorult, a számolás ellenére. Ez ráfért, mert az életmódváltásom s eme oldallal találkozásom óta túl sokat foglalkozom evéssel, receptekkel, a test működésével, az ételek összetételével (hasznos, de nem kéne túlzásba vinni). Ha megéhezem, eszem valamit és kész. Nem kísérletezek folyton, csak néha. 1,5 éve, majd 2 hónapja váltottam életmódot s most már beálltam, tudom, mit, hogyan célszerű ennem, nem igényel sok odafigyelést. Közben egyszerűen, de jókat eszem s jól érzem magam. Remek.

Úgyhogy manapság inkább energiaforrás, ami finom, mert azért az is szempont, miért ne legyen az is egyben :)

Még valami. Azt hiszem, egészen máshogy fogom fel az eseményeken megnyilvánuló evészetet, mint az átlag.

Azt sem értem, miért "kell" moziban enni, én filmet nézni megyek. Összejöveteleken, rendezvényeken OK, hogy van étel, de nem az a fő és nem kötelező, plusz nem is zavar. Ha nem akarom megenni a sütiket, nem fogom, csak megnézem őket, ez nem okoz semmiféle fájdalmat :) Ha meg akarom őket enni, akkor pedig megeszem és ugyanúgy nincs bűntudatom, max. megállapítom, nem éri meg.

Csak mert rengetegszer találkoztam azzal, hogy valaki gondban volt, hogy mit egyen strandon vagy lemondja minden találkozóját a haverokkal, mert ő most testépít és tisztán eszik... :D Már vega koromban megszokhattam, hogy nem eszek meg bármit máshol, most már sokkal elfajzottabb a helyzet, még egy boltban is alig tudok valami laktató azonnali ételt venni, de ez sem baj.

Ahogy az se lenne gond, ha nem tudnék enni egy napig. Picit éhes lennék egy időre, annyi. Ennyi szabadság nekem kell is, bár szükségem nincs rá, szinte mindig viszek magammal ételt, ha hosszabb időre elmegyek itthonról.

én az evésre úgy gondolok mint egy létfenetartó szükségletre. azért táplálkzom,hogy éljek! nem úgy mint a finn srác a példában,hogy minél több kcal egy étkezésben.

mint írtam létfenntartás és az nem a kfc-ben van,hanem sok zöldség és fehérje. napi 5X semmi nasi semmi mesterséges,csak a természetes. amióta így gondolkodok sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Mindkettő. Szeretek enni, főzni is.

168/50