Ti hogy gondoltok az ételre? Mint energiaforrásra, ami létszükséglet ahhoz, hogy életben maradj, vagy inkább egy kikapcsolódás (szünet), az egész napos rohanás közben, ami örömet okoz?

Amikor vékony voltam, egyáltalán nem élveztem az evéseket, ettem, mert evésidő volt, de nem is kívántam. Bár az édességeket akkor is kívántam. Most meg már örömforrás lett az evés, még olyasmit is jóízűen megeszek, ami régebben nem bírtam volna megenni.(pl. szalonna). Még nem vagyok nagyon kövér (67kg), de már zavar ez, csak nem tudom hogy kellene megszüntetni, hogy így érezzek az evés kapcsán.

Nekem a szükséges rossz,én kényszerevő vagyok.Eszek ha boldog vagyok,ha ideges,ha bánatos,ha ünneplek,ha szomorkodok...Most már le kellene állnom mert 10 kiló felszaladt,pedig rendszeresen sportolok.

170cm/51kg vagyok, szóval elég sovány. Sokan meglepődnek, amikor látják, hogy mennyi kaját képes vagyok megenni. Ha hízékony lennék, valószínűleg már legalább 120 kiló körül lennék. Imádok enni! Ha boldog vagyok, ha unatkozom, ha társaságom van stb. mindig van jó indok az evésre. Nagyon édesszájú vagyok és a gyorskajákat is szeretem. Összefut a nyál a számban, ha a kedvenc csokimra gondolok, ahogy nutellába mártom és azt eszem, vagy a kedvenc gyorséttermemből a kedvenc gyrosomat és olyan finom, nem érdekel, hogy minden kipotyog belőle és tiszta maszat vagyok. Kajaorgia a számban!:D

14-es válaszoló! én is így voltam régen,mint te,de aztán 23 évesen ez megváltozott! azelőtt nem jött rám egy kiló se az akár napi egy üveg nutella,vagy napi 4tábla csoki után sem.de 23 után borzalalmas volt :S csak úgy kezdtek szaladni a kilók felfelé... több ilyen ismerősöm volt aki ezt mesélte,hogy vele is így történt..egy bizonyos kor után kinek hány évesen,de megávltozik a szervezete. és nagyon nehéz volt lemondani az édességekről :S ha tehettem volna visszatekertem volna az időt,mert egy éven keresztül küzdüttem vele..