Miért nem vagyok képes feldolgozni egy 15 évvel ezelőtti halálesetet, aki családtagom volt, miért ez a hosszú idő, talán valami külső oka van ennek? Részletek lent, hosszú.

Közvetlen közeli családtagom 2003 Júniusában szívroham vitte el, én akkor voltam 9 éves, és azóta is, minden nap szinte minden órában, még nyaraláskor a tengerben úszva is bevillan az arca, (és sírva írom e sorokat is) és olyan, mintha tegnap szállították volna el a holttestét, és olyan minden reggelem, mikor felébredek, a hangulatom, mintha az akkori délután tartott temetése ismétlődne újra minden nap! Van hogy rémálmomban már egy másik családtagom temetésén ülök, és ugyanolyan urna van előttem, ugyanazon a szegleten, és fujtogat a zokogás, álmomban olyan formában is megjelentek, hogy sírba ásva voltak, és kapartam ki a földet, hogy ássák ki az anyukámat, mert még él!!! :'((( (Amúgy nem anyukám halt meg, hanem a nagypapám, de a nagymamám halálától rettegek, sokat álmodok róla így). Sem a munka, sem a tenger, már a lovaglás sem tereli el a figyelmem. Legutóbb is mikor lovagoltam, lóhátról nézve, a nagypapám képe villant újra be, ahogy Ő ott állt, és nézett, mintha látott volna, hogy amikor gyerekként lovazni akartam, az most jelen van. Pedig nem láthatta az álmom beteljesedni. Van, hogy eszem, és mintha az Ő aurája ülne az asztalnál velem szemben, ott a megszokott helyén, ahol éltibe, 2003-ban utoljára ült. Váratlan volt a halála, reggel még élt, puszit is adtam, de láttam, hogy rossz a kedve és sápadt, a szája kicsit kék. Azután mentem a suliba nyári táborba (a szülők nem tudtak vigyázni munka miatt egyes diákokra, így engem is a suliban őriztek, a tanáraink, és ugyanúgy reggel 8-ra minden nap be kellett érni.), délután rossz érzéseim voltak, baljós gondolatok, de még hallucinációk is felléptek. Ilyen fekete árnyak, fekete kupola alakú izék suhantak el a suli folyosón, a szemem sarkából, és se nem férfi, se nem női, hanem valami más furcsa hang beszélt távolról, az egyik teremből, visszhangzott, de 2 barátnőm is hallotta a hangokat, tanúim rá a mai napig. Ez a hang mindkét nemnek megfelelt volna. Azt hittem, hogy logikus magyarázat lehet erre, mégis féltem. Hazamentem, fura volt még mindig minden, és feltűnt hogy a papa nem vár az erkélyről nem figyel, mint ahogy szokott. Azt hittem, hogy haragszik valamiért és kirázott a hideg, és egy lesújtó bánat érzése szállt meg engem. Belülről benyomta a zárba a kulcsot, és nem tudtam bemenni, ekkorra tudtam, hogy baj van. Soha nem szokott ilyet csinálni. Volt sok beszámoló szomszédoktól is, hogy egész délelőtt látták Őt jönni-menni. De mire véljem a hangokat, a hallucináció szerű árnyakat, a rossz közérzetet és a nyomasztó hangulatot? Ugyanis gondoltam paranormális aktivitásra is, de ha élt délelőtt, akkor nem az Ő halála hozta elő elvileg az aktivitást, nem? Az erkélyen bemásztak, így jutottunk be, estig tartott míg a háziorvos kint volt nálunk, hallgatta a mellkasát, sokáig térdeltünk felette. Mentősöket kihívta az orvos, mivel nem ő állapította meg a halált (nem akarta, nem tudjuk miért?) és hozták azt a defibrillátort, de nem használták, mivel ránéztek, ujját az állára nyomta, és azt mondta a mentős, hogy több órája halott. Akkor vártuk órákig a halott szállítót, közben intéztük a cédulát, anyum rakta fel a lábára. Estére üresség, megfásultság, gyász honolt a házban. Az, hogy sohatöbbé nem láthatom a mai napig felemészt engem, és halála után folytatódtak a paranormálisnak vélt jelenségek, így OUIJA TÁBLÁVAL PRÓBÁLTAM FELVENNI A KAPCSOLATOT, DE VALAMI NEM STIMMELT AZZAL SEM. Mi volt, és mi ez ma, hogy ennyire aktív, és élénk a gyászom? Van köztetek valaki aki hasonló csónakban evez? Ez mentális problémának betudható, vagy inkább parajelenségnek, ami mindmáig valami oknál fogva kísért???? Szoktam félni a sötétben ma is emiatt. Köszönöm, ha tudtok választ adni, sziasztok. 24L