Elfog múlni magától, vagy kérjek segítséget?

#1 válaszoló.: Igen, teljes mértékben igazad van, sőt én evvel tisztában is vagyok most már válaszodat elolvasván, hogy valójában nem vagyok kényszerbeteg. Talán az lenne itt a gond, hogy abban a percben, akkor mikor rákerestem, abban a tudatban voltam, hogy én beteg vagyok, illetve elhittem magamról? Mivel csak akkor jöttek elő ezek a lelkiismeretet okozó rossz gondolatok, pl. bántani egy általam szeretett személyt, miután én elolvastam a cikket.

#2 válaszoló.: Magát a filmet már 10-11 hónapja, illetve majdnem egy éve láttam iskola keretén belül, osztálytársaimmal. 7-8 barátom/haverom megkérdeztem akik látták a filmet, közülük 1 mondta azt, hogy nagyon sz*r volt megnézni, hasonló véleménye volt az én álláspontommal kapcsolatban. Valóban létezne ilyen? Tényleg a hatása alatt lennék ennyi idő után is??

#3 válaszoló.: Egyetértek veled, ez már szerencsére a film megnézése utáni második nap meg is történt, Anyával és Apával, nem egyszer, nagyon sokszor. Az volt a probléma a film kapcsán, hogy egyrészt valóban nem tudtam teljesen feldolgozni, másrészt pedig utána nagyon sokat jártak a jelenetei a fejemben, amik a kellemetlen állapotot okozták, a valódi problémát.

A filmből adódóan, mint írtam a keresés alapján lett csak ilyesmi gondolatom, hogy valakit én bántok akit szeretek, vagy éppen elképzelem, amit én NEM akarok, és nem is fogok akarni. Amíg én nem olvastam el azt a cikket, nekem életemben ilyen gondolatom nem volt, sem félelmem, Addig a napig.

#4 válaszoló.: A film műfaja dráma volt, a címe pedig osztály volt. Aki nem ismerné a filmet, arról szól, hogy jön egy új gyerek akit nagyon megaláznak, megvernek, mindennap szivatják, majd egy nap bosszút áll egy oszt. társával az egész iskolán bemennek fegyverrel és mindenkit brutális módon lelőnek. Röviden ennyit a filmről. Láttam én már ilyesmi filmet korábban, de ezt valamiért nem tudtam elfelejteni vagy feldolgozni.

Irracionális, teljesen értelmetlen gondolatok ellen mit tudok tenni?

Ilyesmi is van néha, például, hogy van valaki aki nem normális, és félek tőle,

hogy én is nem normális leszek, vagy úgy fogok kinézni éppen ahogy az illető,

nem normálisan, olyan lesz a gondolkodás módom mint aki nem normális, és én

bántok valakit?... Teljesen lehetetlen hülyeségek ezek.. Túl Dús a fantáziám? Saját magammal akarom azonosítani? Hülyeség mert nem akarom.. Vagy pl. egész nap olyan dolgon jár az eszem amire nem akarok gondolni, vagy épp mint említettem, félek tőle. Mit tehetnék?

#6 válaszoló.: Köszönöm válaszod, megnyugtató volt elolvasnom.:) Pszichológus egyébként tud segíteni a rossz hangulatomon is, az állandó félelemérzeten, valamint a stresszelésen, és a szorongáson is? Mert az utóbbi időkben ezek társultak a leírtakhoz leginkább.

#7 válaszoló.: Igen, ami azt illeti kíváncsi volt Anya, és Apa, hogy milyen is valójában ez a film, amitől én annyira rosszul voltam. Átbeszéltük Apával is, Anyával is, hogy ezek csak színészek, nem megtörtént dolog, tanulságfilm, egy dráma. Anya és a tesóim megnézték. De szerintem leginkább nem a filmben történt dolgokkal van a baj, hanem, hogy nem tudtam másra gondolni. Volt valami, jelen esetben most egy film, amit láttam és utána nem tudtam kiverni a fejemből. Ezek után gyakran van ilyen, hogy látok valakit, vagy valamit (pl. egy filmet) és

eszembejut, közben, hogy nem fogok tudni másra gondolni, akkor az úgy is lesz és egésznap eszemben lesz. (Egyébként, a 16+-os besorolással kapcsolatban, 2 tanár is volt a teremben, felváltva, a levetítés ideje alatt..)

Ha nem lenne olyan, hogy egész nap gyötör egy kellemetlen gondolatsor, amitől rosszul érzem magam, talán nem is lenne semmi problémám.. Egyedül ez, ez a gondolat. Remélem elfog múlni valahogy. Mert én tudom, hogy nem akarok senkit sem bántani, sem gondolni nem akarok ilyet! Tudom, hogy én nem vagyok hülye, jegyeim is nagyon jók.. Tudom, hogy nem fogok hasonlítani egy hülyére sem, nem akarok hülyékre gondolni, sem hülye gondolatokra. Félelem../Aggódás/..Fantázia??