Depressziós vagyok magam miatt?

A tavalyi iskola évem nagyszerűen alaklt, naggyából, mindenm megvolt, ami kell.Nem úgy mint ebben.Néhányan az osztályból rájuk tört a gizdulhatnék, és elkezdtek szapulni engem.Elősször nagyon nem érdekelt, de ez napról napra folytatódott.Igaz, megvolt az okom, hogy miért is(ezt inkább nem részletezném)de egy idő után -legalábbis számomra- egészen idegesítően hangzott.Mind egy őszi hatodik órával kezdődöt és a mai napig(!) tart.Bár csak pár fiú csinálja ezt velem, ez elég ahhoz, hogy teljesen összetörje a lelkemet.Karácsony óta teljesen megváltoztam, sírva jövök haza a suliból, sőt, olyan is volt, hogy óra közben bekiabáltak nekem dolgokat, és ott helyben elsirtam magam, persze próbáltam visszafolytani.Én még egyszer sem sirtam közterületen, nem vagyok érzelgős, de mostanában...Az önbizalmam a háromnegyedére csökkent, folyton azt hajtogattam magamnak, mekkora egy mutáns vagyok.(nem vagyok szellemi, se testi fogyatékos, jo tanuló vagyok, és még egy két fiú is szerelmes volt belém, persze régen.)Ősz óta teljesen mehúzom magam az iskolába, szünetben leülök a székre, hallgatom a zenét, próbálok megbújni, hogy észre se vegyenek, bár ez nem mindig sikerül(ott a lányok 97%a 120centi.én meg 170.már ez alapból iss rosszul esik).Próbálom magamat szépnek tartani.(nem vagyok pattanásos, nem zsíros a hajam, az alakommal próbálok valamit kezdeni.próbálok jól öltözni-répanaci, tornacipő, méregdrága szines pólók,legdrágább telefon, tuctuc zene-párszor rámfigyeltek, de nem nagon ment.Néha annyira az öngyűlölet jön rám, hogy képtelen vagyok tükörbe nézni, és felveszem a legbővebb ruhákat.Teljesen magamba burkolóztam, a suliban meg se mukkantam.Megvilágosottam az emberi viselkedésről, szinte az összes barátomban hatalmasat csalódtam.Volt olyan, hogy hetegik hazajöttem, és feküttem az ágyamon, sokszor sirtam is.A legrosszabb, hogy "ezek az o.társaim" az egyik percben még "jó fejek" veled a másikban meg...hát jön a hidegzuhany.És ez nagyon rosszul esik, gyűlölök ilyen hamar kiábrándulni valakiből.Anyunak, apunak napokat sirtam, és könyrögtem, hogy irassanak át másik iskolába.De ők erről hallani sem akartak mondván:1:Nem lehet egy 7 éve összeszokott társaágba hirtelen belebukkani, senki nem barátkozna veled.2:a tanárok azt hinnék, hogy nagy problémáid vannak, azlrt jöttél el.3:nem ismernek a tanárok, rosszab jegyeket kaphatok.Gyűlöltem, és egyben féltem is iskolába menni.Egyszer volt olyan, hogy nem mertem bemenni, és anyu azt a napot igazolta nekem...Szinte már fél éve tönkreteszik a tiniéveimet, mindennap szorongva, és megalázva jövök haza a suliból.Öngyilkosságon is gondolkoztam már, de tudtam, hogy semmisen "fájdalmas" dolgot nem tudnék elviselni.Maradt a gyógyszerezés.Vettem be sokat, de az én immunrendszerem nagyon erős, semmi nem használt, max kipirosodott a bőrőm.(ithon lévő legerőseb gyógyszer szettem+ egy 2éves romlottat is.) Nem használt.Megkértem az ofőmet, hogy állítja le őket.Beszélt velük.Bocsánatot kértek.Egy héttel rá folytatták, de csak akkor, amikor nem volt hallótávolságban az osztályfőnököm.Nem tudtam ezt a dolgot semmi simerősömmel megbeszélni, annyira kínos a helyzet.Szent napoknak tartom a szüneteket, és a hétvégket, akkor otthon pihenhetek, nem megyek mostanába sehova.Már kicsit javult a helyzet, de folyamatosan visszaesem, érzem, hogy darabokra törik a lelkem, midneki kihasznál, és nyavajog nekem.Én vagyok mindei lelkiszemetese.Mindeki beleszól a modnanóba, észre sem vesznek, hozzám se szólnak.Legszivesebben elmennék pszihológushoz(ugyérzem vele bszélgethenék erről komolyan) de nem nagyon szeretnék lelkizni egy ismeretlen embernek.Még van mésfél év ebből a suliból, nemtudom hogy birjam ki ezt, mindenapomat tönkre teszik, néhol alig kapok levegőt a fájdalomtól.Imádtam az osztályom, de ekkorát még nem csalódtam egész életemben.Szerintetek velem van a baj? Mit csináljak? Könyörögjek még anyuéknak? Vagy egyszerűen engedjem el a fülem mellet a sértéseket?(próbáltam, de nem megy, ha a pofádba kiabálják, és percenként elmondják 20szor ugyanazt, ráadásul röhögnek rajtad óra közepén, a tanár meg kussol, mert nem tudja túlkiabálni a tömeget...)Semmivel sem tudom leállítani őket. Barátokra van szükségem,akikkel erről tudnék beszélgetni, de senki nincs a "mosntaik" közül, és nemtudok ujjakat hipphopp kiválasztani.Nagyon haverkodós voltam, de mosntaában nehezemre esik a beszélgetés.Kérem, valaki segitsen!:S Nemtudom meddig birom tovább.:'(