Az milyen lelki betegség ha az iskolai környezetben félek?

Ha bent vagyok a suliban nem merek beszélni(mintha lebénulna a beszédközpont az agyamban), nagyon görcsös vagyok, folyamatosan azon jár az agyam hogy mások mit gondolnak rólam, hogyan nézhetek ki egyes helyzetekben,ha hozzámszólnak általában nem jut eszembe semmi , ha feldobnak valami témát rettegek hogy megkérdezzék tőlem hogy "neked mi a véleményed?" pánikolok, legszívesebben elhúznék haza. Leginkább attól félek hogy cikizni fognak. Bénázok, szerencsétlenkedek ha mások előtt kell csinálni valamit.

Amúgy volt hogy úgy próbáltam beilleszkedni hogy hülyét csináltam magamból ilyen görcsösen emiatt középsuliban elkönyveltek retardáltnak.

A másik hogy gyakran vagyok áldozata mobbingnak, vagyis egyesek piszkálnak, sokan késztetést éreznek arra hogy belém kössenek és lenézően szólnak hozzám, röhögnek, baromságokat mondanak, utánozzák a gesztusaimat, beszédemet.

Emlékszem először óvodában csesztettek, számomra amugy is nehéz volt ez az időszak mert először szakadtam el anyámtól. Utána folytatódott általánosban is voltak ilyenek ott azért mert kis csendes jótanuló fiú voltam és hagytam magam, jónéhány volt ovodatársam is ebbe a suliba ment. Középiskolában ugye adtam a retardot, mellette rosszul is tanultam és buliztam. A legdurvább az hogy itt ugyanazzal a dologgal kezdtek el piszkálni mint anno oviban hasonló társaság volt.

Most egy okjs képzésen vagyok ide is jött 2 középsulis osztálytársam, ők ki tudja miket pletykálnak rólam, meg belém kötnek gyakran a régi dolgokat hangoztatják, tudom hogy pletykálnak mert a többiek is érdekesek velem.

De ez nem lehet véletlen hogy mindig ilyen társaságokba kerültem, vagy hogy célpont voltam és ezek között az emberek között vannak összefüggések, ismerik egymást stb. Szóval fura és valamiért ilyenekkel büntet a jóisten. Jó ötlet lenne hagyni az iskolát egy jó darabig, vagy hagyjam a francba és javulni fogok?

20/F