Mit tegyek a gyásszal?
Pár hónapig ápoltam a hozzám legeslegközelebb álló személyt. Az iskolát befejeztem, nem dolgoztam. Utolsó héten kórházban volt.
Igazából idegesebb voltam, amíg élt, mióta megtörtént, nyugodtabb vagyok, tudok nevetni. A temetésen sírtam valamennyit.
Tapasztalatból tudom, hogy a gyász elnyomódik most bennem és testi tünetekben meg a viselkedésemen fog kijönni.
Jó lenne őt alaposan megsiratni. Nevetni is akarnékés sírni is, csak jöjjenek az érzelmek.
Ma volt a temetés. Fél 11 óta fekszem, de egyre éberebben...
Eleinte javított, majd rontott a helyzeten, hogy sok más egyéb teendő miatt két hétig szinte reggeltől estig ügyet intéztem és még nincs vége.
Hogy kezeljem ezt?
Illetve a "testi" részével mit kezdjek? Megint összeomlik majd a hormonháztartásom és az immunrendszerem, mint ilyen élethelyzetekben mindig.
Mit kezdjek a lelkemmel? Hogy jöjjön ki a rejtett érzelem? Mi legyen a testemmel, se egy betegség nem hiányzik, se hogy kimaradjon és fogalmam se legyen, mikor jön majd meg...
válasza: válasza:Amikor a Nagypapámat elvesztettem, aki lényegében az "édesapám" volt, akkor kimaradt... de nem is egy hónap, hanem másfél. Másfél hónapon át bármelyik nap megjöhetett volna... Aztán egyszercsak meg is jött.
16 éves voltam, épphogy kezdett addigra beállni. Nos, itt teljesen összezavarodott a ciklusom, mondhatni akkor jött meg, amikor akart... Kezdődhetett újból a ciklus rendeződése.
De amikor egyetemre mentem, amikor az első komoly párkapcsolatom lett stb-stb (tehát pozitív eseményeknél is) kimaradt a menzesz.
Illetve stresszesebb időszakoknál könnyen lehet, hogy 1-1,5 heteket késik.
Amúgy egész jól be van állva.
A durva az, hogy akkor a ciklussal kapcsolatos dolgokban, párhavonta lázzal, levertséggel jövő felsőlégúti fertőzésekben (a köhögés elhúzódott, így lényegében hónapokig köhögtem!!!) mutatkozott meg a dolog.... Mintha a lelkem hárította volna a fájdalmat.
Hosszú évekig - még most is!! - amiatt volt lelkifurdalásom, hogy nem gyászoltam meg eléggé őt. Akkoriban úgy egyébként nem voltak érzelmeim igazán, csak részben, nem tudtam szeretet adni igazán, elfogadni/felismerni végképp nem. Ennek sok oka van amúgy, tudom is őket.
Akkor se sírás jött, nem szomorúság, nem hiányzott rögtön (évek múlva igen mondjuk), hanem ezek a testi tünetek jöttek, amikhez fogható azelőtt és azóta sose.
A mostani halál az előzőekben ecsetelthez képest más volt. Már tudtam értékelni a szeretetét és adni is neki. Őt sokkal jobban megismertem. Rettentő sok vitánk, veszekedésünk volt, de mégis lelki társam volt, a fontos dolgokban meghallgatott!
Rengeteg betegsége volt, és nagyon sajátos a helyzet, így a gyászmunka is sajátos.
Négy órával azután hunyt el, hogy eljöttem a kórházból, ahol több órát ültem az ágyánál, miután a nővérek figyelmzetettek.
Viszont előtte sokáig én ápoltam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!