Ezt hogyan lehetséges feldolgozni?

Üdv! Általános iskolában 5-ödikes, vagy 6-odikos voltam, amikor is egy tanárnő konkrétan úgy fejbe vágott, amikor mentem lefelé a lépcsőn, hogy a fal adta a másikat, és enyhe agyrázkódásom lett. Anyám bevitt a sürgősségire, látleletet vettek, utána téma volt, hogy feljelentsük vagy ne. Anyám nem zárkózott el, hogy feljelentést tegyünk, de végül is lebeszélt, és én döntöttem el, hogy ne legyen belőle hatósági ügy. Azt bánom, hogy nem volt bennem annyi vér, hogy vissza adjam neki a taslit, de még annyi sem volt bennem, hogy feljelentsem. Egyszerűen nem akartam szembeszállni vele, nem kellett sokat győzködni. Ez nagyon nagy hiba volt. Innentől kezdve szorongtam a suliban, állandóan izzadtam, sokszor büdös is voltam, a hónaljamnál mindig vizes volt, ami azóta átterjedt a való életemre is, és még így 10 év után azóta is tart. Ma tört rám ez a gondolat, hogy mit tett velem az a tanárnő, és mostanra állt bennem össze, hogy végül is mennyire megkeserítette az életemet. Halál kínos volt rövid ujjúban mászkálni izzadságfolttal. Ameddig suliba jártam, ez mindig így volt, 2014-ig jártam iskolába (összesen 14 évet), utolsó évemben valahogy annyira szorongtam, hogy a vastag pulóverem hónaljánál is jó nagy víz folt volt. Az általános iskolára visszatérve, 6 évig jártam oda, szörnyella végig ott maradt, semmi nem történt, 6-odik évem végén bezárt a suli. Örülhetek, hogy nem nekem kellett bocsánatot kérnem, mert neki rossz érzéseket okoztam, amiért megütött. Szóval magamba forduló lettem, szorongtam, és kiközösített voltam, a sulis karrierem végéig. Igen megkedveltem az embereket. Középiskolában elsőben az osztályból 2 ember nagyon rám telepedett, a többiek is, de ezek ketten kimondottan. Nos én fiú vagyok, 32 emberből 25 lány volt, ezek ketten lányok voltak. Elképzelem hogy röhög a többség, amikor olvassátok, hogy például olyanokra akartak kényszeríteni, hogy húzzam le a gatyámat, mekkora a péniszem... , és mennyire megvettek érte, amiért az egyiket megvertem Január vége felé. Igen, jól olvastátok. Ültem magamban a székemben, erre ő egy nagy marék morzsát szórt a fejemre. Nem csináltam semmit, bejött a tanár, óra végén pedig neki estem, szerencse hogy az egyik fiú közénk állt, a csaj is védte magát. Előre megfontoltam csináltam, nem hirtelen felindulásból. Egyszerűen nem láttam más kiutat, nem bírtam tovább. Szerencsére nem lett belőle rendőrségi ügy, jól megjárhattam volna. Az osztályfőnök elbeszélgetett az osztállyal, mindenki engem támadt, de az egyik osztálytársam kiállt mellettem. Nagyon népszerű srác volt, alig voltam vele jóban, de amit ott leművelt. Mint egy profi ügyvéd a filmekben, elcsitított mindenkit. Egyedül, mindenki ellen. Vele jóba is lettem az utolsó két évben. A konfliktus után a tanárokat kivéve többet már nem csesztetett senki, szellem voltam az osztályban. Technikumban is ugyanez a forgatókönyv, csak ott a hajamat gyújtották fel. Mentem rendőrségre, tettleges becsületsértésért feljelentést tehettem volna, a gyerek végül kikönyörögte, hogy ne jelentsem fel. Másnap poénkodtak az esettel. Nem igazán viseltem jól, aki a leghangosabb volt, azt elmondtam mindennek. Ő persze azt akarta, hogy akkor bunyózzunk. Nem igen láttam kiutat, ha nem megyek el, akkor az osztály kutyája leszek, elkerülhetetlen volt megint a konfliktus. Persze esélyem sem volt. Magasabb volt nálam, konditerembe járt, MMA-ra járt évekig. Amikor közel mentem hozzá elkapott, kétszer fejbe ütött gyengébben, levitt a földre, utána abbahagyta. Ez csak egy ilyen jelképes verés volt, semmi bajom nem lett, amikorra hazaértem, már nem fájt semmim. Nem tudom miért volt ilyen kíméletes, elég elmebeteg kinézetre. Röhögve mesélte, hogy vágták a disznót, egy macska enni akart a kint hagyott húsokból, ő pedig szemen lőtte légpuskával. 2014 óta munkanélküli vagyok, nem csinálok semmit sem, barátaim nincsenek. Vagyis volt két ember, akiknek pótlék voltam, érdekbarátok voltak. Kapcsolatot nagyon nehezen tudok kezdeményezni, ezért nekik szinte bármit megtettem volna, hogy a barátaim maradjanak. Ez elvakított, pár hónapja láttam át a dolgokat, és azt mondtam "nekem ilyen kapcsolatokra nincs szükségem, inkább akkor maradjak egyedül életem végéig". Ennyi a történetem. Középsuliban még ábrándoztam, hogy gazdag leszek, fekete Hummer-el fogunk járni én és a testőreim, de ma már inkább abban reménykedek, hogy ne haljak éhen a későbbiekben, ne kapjak idegösszeomlást, viszonylag normális maradjak :) Ki vele, nektek milyen tabu történeteitek vannak? Hogy sikerült kimásznotok, egy kilátástalan helyzetből?