Normális rettegni a haláltól?

Szakavatott dr. Téboly vagyok. :D (nem régen, de az)

Szóval elmondom, ami tény és amit gondolok. :)

Az ilyen szintű feszültség nem, nem egészséges, és érdemes lenne pszichiátert felkeresned.

De amit gondolok. Nincs értelme nem foglalkozni vele. Ez ismeretlen dolog, foglalkozom vele én is nagyon sokat. Azzal, hogy képes lennék-e büszkén és méltósággal elmenni, azzal, hogy mi van utána. Sokszor átgondolom, hogy milyen ember vagyok és voltam eddig. Gyakran hozok annak fényében döntéseket, különös tekintettel a komoly döntéseimre, hogy vajon mit gondolnék erről vagy arról a döntésemről, mikor jön az a vicces kapucnis figura azzal a kaszával a kezében. :)

De nem vagyok miatta feszült. Mert nincs értelme. Foglalkozom vele, mert nem az utolsó pillanatban akarok szembenézni az egész életben. De én várom. Várom szeretettel a halált. Minden nap megteszek mindent önmagamért, a szeretteimért, orvosként a betegeimért. Ha nekem ennyi adatott, akkor ennyi. Kíváncsi vagyok, én nagyon szívesen megyek, ha mennem kell. Hiszek abban, hogy jó ember vagyok és tudom, hogy ebben a szent pillanatban is büszkén döglenék meg és rohadnék porrá egy idő után. Amikor elkezdtem járni az orvosira, ugye Budapestre, én vidékről, egy nagyon békés faluból költöztem fel. Rettegtem minden áldott nap, hogy elcsapnak, leszúrnak, lelőnek, nem is tudom már, miktől rettegtem. De borzalmas volt az eleje. Aztán elkezdtem tenni azért, hogy ne kelljen félnem a haláltól: elkezdtem dolgozni önmagamért, a szeretteimért, azért, amiben hiszek.

Meleg férfi vagyok. SOkan ezt rossz tulajdonságnak gondolják, azt hiszik, rossz emberek a melegek. Meg hogy vannak jó és rossz tulajdonságok. Én azt gondolom, nincsenek. Gyávaság elfutni egy részeg, pisztolyával hadonászó idióta elől, de hasznos. Ugyanakkor gyávaság nem őszintén elmondani valamit, de lehet eszement baromság. Szerintem minden tulajdonságunk előjele attól függ, hogy mit kezdünk vele. Én felhasználom a melegségemet. Amikor valakinek tanácsot adok, hisz pszichiáterként adnom kell, akkor adok neki egy darabot a lelkemből- annak része az a rohadt b*zi is. Mert átéltem a titkolózás fájdalmát, átéltem, hogy pár idióta agyba-főbe vert emiatt, ugyanakkor átéltem az önfeledt boldogságot, és ezt egy férfivel, egy édes, talpraesett, kedves, gyönyörű férfivel. Én minden létező tulajdonságomat annak fényében használom fel, amiről hiszem, hogy helyes. Nem mondom, hogy nem b**zom el néha. De igen, elég gyakran és néha olyan szinten, hogy az elképesztő. Hiszem, hogy valami van a halál után. És hiszek abban is, hogy a földi életemre úgy tekintek vissza, hogy elégedett leszek azzal, aki hajdanán voltam. Nem tartanak egy kedves embernek. Összességében egy ritka nyers, sokszor tébolyodott vadállatnak látnak. Igen, nyers vagyok. De az a különbség, hogy a legtöbb nyers ember csak nyers, és más nem érdekli, én próbálom ezt jó célra felhasználni, és ha valamit elcseszek, akkor minden erőmmel helyre próbálom hozni. Ilyen természetem van. Soha nem ütöttem meg senkit, csak ilyen vagyok. Nem lehet ezen változtatni, csak elnyomni. De nem fogom, inkább kihozomebből a legjobbat. A páromnak ez tetszett bennem lelki értelemben legjobban. Hogy az első randin kijelentettem neki, mikor próbált jópofizni, pedig láttam, hogy nem tetszik neki valami, hogy "Ne csináld már ezt a hülyeséget, ha valami nem tetszik, mondd csak ki nyíltan. Még nem öltem meg senkit az őszinteségért."

Mindez 10 éve volt. Azóta együtt vagyunk. Ő mindig a kávémmal ébreszt, én dolgozóból mindig hozom neki a kedvenc kajáit, nem telik el nap, hogy ne mondjuk ki, hogy szeretjük egymást, 10 éve kézenfogva járunk mindenhová. A környék is teljesen elfogadta, csak az elején volt pár apróbb konfliktus. És eszébe sem jutna úgy megalázni, hogy más előtt tapizza a fenekemet (passzív vagyok), én meg őt azzal, hogy rámarkolok a farkára. Minden áldott nap megteszünk MINDENT ezért a párkapcsolatért. És ha csak ezt nézem az életemben, már letettem eleget az asztalra: 10 éve teszek boldoggá egy embert.

A haláltól való rettegést így lehet oldani: megtenni MINDENT, hogy büszkén mehess el. Ha meg így is ugyanúgy feszült vagy, jöhet a gyógyszer. Én elég ritkán írok fel speciel.