Valakit érdekel egy depressziós kamaszlány?

15/L vagyok. Hát hol is kezdjem... előszőr is onnan gondolom, hogy depressziós vagyok, mert folyton fáradt vagyok, levert, ideges ( nem mérges, de ideges ) és nem az első ilyen alkalom...ilyenkor minden percemet arra szentelem, hogy megtaláljam a búskomorságom forrását és most éppenséggel a suli miatt vagyok ilyen állapotban. Az a baj, hogy a mostani osztályom borzalmas, a 70%-a szájhős, semmi több, és persze, hogy csak egymás között haverkodnak, ezért a mostani évben nem igazán mondhatom, hogy egy aktiv szociális életem volt. S én olyan tipus vagyok, hogy ha nincs ló akkor inkább gyalog, minthogy szamárral ( gondolom értitek )

Na de ez még pársult azzal is, hogy nem áll már oda az eszem sem a matekhez, sem a fizikához s még vagy 2-3 tantárgyhoz. Ez 1szerűen kikészit az utóbbi időben, olyan feleslegesnek, siralmasnak érzem magam, hogy se barátok, se jó jegyek ( már amiből ). Most ez a levertség még ront is a helyzeten, de nem tudok lábra állni, nem tudom mi van velem. Annyira utálom ezt az érzést, ezt a helyzetet, a mostani életem... ma már 6szor megfordult a fejemben, hogy bárcsak ne is léteznék ( nem akarok szánalmaskodni, de ez az egyetlen logikus gondolat, ami az eszembe jutott a mai nap )