Miért fekete a Rivotrilos dobozom alja? Netán placebó?

Egyébként már az is gyanús volt, hogy milyen könnyen felírta a pszichotehén. Csak úgy mellékesen feldobtam neki a témát, hogy izé, a Frontin sz*rt sem ér, meg az utóíze is borzalmas, aztán mondta, hogy mehet is a napi 3x0,5 mg. Kicsit sokalltam is a 3x0,25 Frontin után. Aztán a gyógyszertátban persze elkérték a személyit, meg azt hiszem a csaj hátra is ment telefonálni az ideggondozóba, hogy mizu. Áh, lehetséges, hogy csak túlzottan paranoiás vagyok? Egyébként kevert szorongásos-depressziós zavarral lettem diagnosztizálva először, de miután megcsináltatták velem azt a f*stos tintapacás tesztet (ami alatt kissé kapatos voltam, szóval beszéltem össze-vissza kitépett szivekről, meg halálra csonkított csivavákról), kiderül hogy bipoláris vagyok. Amúgy a vényen mindkét diagnózis BNO száma szerepel, úgyhogy végül arra a következtetésre jutottam, hogy fogalmuk sincs ezeknek a inkompetens dokiknak, pszichológusoknak, hogy mi a bajom valójában....

Egy hét alatt már majdnem bezabbatottam az 50-es kiszerelést. Teljesen kétségbe vagyok esve. Itthon nyugodt vagyok, de amint ki kell lépnem otthonról, ugyanolyan rettenetes szorongás fog el, mint mielőtt elkezdtem szedni ezt a placeboszerűséget. Semmi különbséget nem érzek e között meg a a Frontin között. Nincs más vigaszom, csak az alkohol, de azt meg mérték nélkül fogyasztok, napi rendszerességgel. Ezt persze nem mondtam el a pszichiáternek, a hülye p*icsája még a végén beutalna az addiktológiára. Ahhoz meg ugye kinek lenne kedve, de komolyan!? Kilátástalan a helyzetem, tudom pontosan, viszont alkoholistaként sem szeretném végezni, mint azok a senkiháziak, akik a kocsmában töltik az életüket, pancsolt piákat fogyasztva naphosszat. Talán nem maradt más választásom, mint végigolvasni Camus-től a Sziszüphosz mítoszát és levonni a végső konklúzíót.