Mit gondoltok egy olyan emberről, aki semmihez, de tényleg semmihez nem ért és még csúnya is hozzá?

Azt gondolom róla, hogy eddig valamiért nem volt lehetősége meglátnia önmagában az értéket, nem volt lehetősége úgy tanulni, ahogyan az átlagnak, nem szereti önmagát és inkább sajnáltatja magát, mert valamiért így a kedvezőbb / előnyösebb neki, nem jut olyan segítséghez, amivel felszabadult, boldog ember lehetne.

Nekem nincs olyan, hogy selejt ember.

Olyan ember előfordul, aki egyáltalán nem akar boldog lenni, lusta fejlődni, az önsajnálatot választja inkább.

Olyan segítő, olyan környezet is van, aki hamar feladja valakivel szemben és csúnyának állítja be, hogy aztán rajta keresztül önmagát "felemelhesse", jobbnak állíthassa be, kiélhesse a kóros vágyait egy másik emberen pl.

Mindig van lehetőség! Ha nincs éppen, akkor addig érdemes kutatni, amíg az ember megtalálja a maga számára legjobbat.

Segíthetnek barátok, iskolai védőnő, háziorvos, családsegítő, önkormányzati alkalmazott, pap, egy tanár, önismerettel kapcsolatos irodalom, nyílt - segítségkérő levél, megoldások kérésével stb.

Nem véletlenül születünk meg. Mindenkire szükség van, aki éppen ezen a Földön él akkor, amikor. Mindenkinek van értelme.

Csak éppen valaki hamarabb megtalálja az élete értelmét és valaki később vagy valaki egyáltalán nem, mert nem is akar ezzel foglalkozni és egész nap csak "malmozni" akar és önsajnálatot, sajnálatot gerjeszteni.

Nem mindig könnyű elindulni, nem mindig könnyű megtalálni a jó megoldásainkat, de ez egyáltalán nem lehetetlen.

Érdemes a jobb életet keresni, mert van ilyen.

Én gyerekkoromban sokat éheztem, fáztam, csúnyának mondtak és nem szerettek. Elhitették velem, hogy semmire nem vagyok jó. Sokáig ezt elhittem, így tényleg rossz jegyeim voltak. Kapcsolataim sem voltak, mert egy buta gyerekkel senki nem tartott kapcsolatot.

Aztán az első munkahelyemen rájöttem, én is valaki vagyok, aki értékkel rendelkező ember és félretettem az önsajnálatomat, negativizmusomat és nyitott lettem az újabb információkra. Folyamatosan kutattam a lehetőségeimet. Ha koppantam, akkor is felálltam és azonnal néztem a következő megoldást.

Aztán rájöttem, hagytam, hogy "megcímkézzenek" csúnyaként, butaként, semmirekellőként, rosszként, dilisként....stb.

Aztán megtanultam, hogyan tudom ezt visszafordítani. Nem kevés munkámba telt, de sikerült.

Ma már diplomás vagyok, aki másokat is tanít és segítő lett, ill. már jó ideje pozitív gondolkodású ember lettem.

Szóval lehetőségek vannak, de erőfeszítés, kitartás, kutatási munkák is fontosak, hogy elhiggyük, mi is ugyanolyan fontosak, értékesek vagyunk, mint bárki más is.

Ez butaság. Én biztos vagyok abban hogy szerethető, értékekkel teli ember vagy.

Ha beszélgetni szeretnél szólj. :)

20/F

Mi az, hogy semmihez nem ért? 8 általánost végzett, vagy sima gimnázium után nem tanult tovább? Miért nem?

Szerezzen egy szakmát (szakképesítést), akkor valamihez érteni fog, nem lesz felesleges. Utána dolgozzon és legyen hasznos tagja a társadalomnak. Egyúttal pedig a fizetéséből saját célokat valósíthat meg.

Nem. Ha nem tehet róla, mert beteg, vagy más akadályozó tényező is közrejátszik, akkor semmit. Amíg másnak nem ártott, addig okkal van itt. Tanuljon önmagáért, hogy könnyebben nézzen tükörbe: a külső megöregszik, eltorzul, de minden nap büszkén a tükörbe is mondhatja: Igen, ma beletettem apait-anyait. Ha tehet róla, azt, hogy önmagát sajnáltató, gyáva döntésképtelen érzelmi hulla, akinek sürgősen össze kell szednie magát, hogy emberként lehessen rá tekinteni, és nem csak a hentesüzletben árult húsra.

Mert aki semmit nem hajlandó senkiért, így önmagáért sem, az egy darab hús, az emberi mivolta csorbát szenved. Az életben meg kell tanulnunk dönteni, és ezért a felelősséget is vállalni, nem a sebeinket nyalogatni, és sajnáltatni magunkat. Ezzel válunk érett felnőtté.