Az mennyire normális, hogy legszívesebben felhasítanám a hasam egy késsel annyira utálom magam?
Ez mással is így van aki azt mondja, hogy nincs megelégedve magával? Gyakran látom magam előtt a kezem kénytelen vagyok hátratenni mert érzem, hogy nem sokáig bírom és falhoz csapom, vagy valami.
Mintha beletennének annak az embernek a testébe akit a legjobban utálsz.
Gondolj bele. Aki mondjuk szivat téged és keresztbe tesz neked, te pedig utálod aztán egyszercsak a testében kéne élned. Csak az tartana vissza, hogy megöldd, hogy akkor te magad is meghalnál.
XDDD az önygilkosság önvédelem, mert megölöd azt aki meg akar ölni
De nem akarok öngyilkos lenni. Ilyen szempontból szerintem egészséges vagyok
Szóval ez mennyire normális? Van itt olyan aki ezt érzi?
Ezt érdemes kideríteni. Beszélj a környezeteddel, hogyan látnak téged: boldognak, gondmentesen, feszültnek időnként és mikor, milyen pozitívumokat és negatívumokat látnak benned, hogyan/miből veszik észre, ha gondban vagy stb. Sok-sok mindent lehet így hasznosítani és megtudni magadról.
A visszajelzésekből érdemes levonni a következtetéseket és közben célszerű önismerettel kapcsolatos könyveket is olvasni.
Ha Te megérzed más szomorúságát, dühét, azt Te honnan tudod?
Ugyanúgy tudják másik is....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!