Ez a gondolat az agyamra mehet?
Ez nem tévképzet, mert tudod, hogy "nem igaz" (legalábbis a szó szoros értelmében, nem a valóságunk része), de még nem is kényszerképzet, hanem egy filozófiai gondolat, hogy egy Nagy Álmodó képzel minket, sokan foglalkoztak vele a történelem során.
Természetesen az, hogy vannak konfliktusaink, még nem bizonyíték semmire, hiszen egy regényben is vannak konfliktusok, pedig azt is egyetlen valaki "álmodja", aki abban a világban mindenható.
Viszont gondolj bele: egy regény szereplői soha nem gondolkodnak az íróról. (Ez sem igaz, van ilyen regény, de ezzel most nem gyötörlek. :)
Most jön a csavar: tegyük fel, hogy a Nagy Álmodó nem csak egy másik, véges lény, aki csak saját álmában mindenható, hanem maga a világmindenség Teremtője, aki végtelen, abszolút mindentudó és mindenható, ő a mindenek forrása, a végső, okozatlan okozó, és rajta túl nincs semmi. Ha ez így van, akkor szemben egy regényíróval, aki mondjuk kohászokról ír, pedig soha nem dolgozott kohászként, a Végső Nagy Álmodó nem tud más "nyersanyagot" használni a történethez, mint önmagát, vagyis önmagáról mesél önmagának, önmagát álmodja bele a Teremtésbe. Vagyis mi az álom és az álmodó is vagyunk egy személyben, mi képzeljük önmagunkat, és valójában mind egyek vagyunk, a Végtelen Egy végtelen variációi, amelyek legvégül mégis Egyek.
:D
Üdv a filozófia világában!
Hűha, nem semmi amit leírtál kedves utolsó, de értem a lényegét. Azon még nem igazán mertem gondolkodni, hogy ez a valaki, a Nagy Álmodó, ahogyan nevezed az egyetlen ilyen irányító-e vagy hogy véges-e. De most hogy mondod, ugye ez egy földön kívüli intelligenciát feltételez. Én nem tudom kizárni, hogy csak egy bizonyos valaki irányít bennünket, mármint ezt tényleg senki nem tudhatja, most én úgy érzem, hogy egy ilyen Nagy Álmodó van, de a világegyetem végtelen, tehát akár több is lehet belőle.
"a Végső Nagy Álmodó nem tud más "nyersanyagot" használni a történethez, mint önmagát, vagyis önmagáról mesél önmagának, önmagát álmodja bele a Teremtésbe. Vagyis mi az álom és az álmodó is vagyunk egy személyben" erre azt tudom mondani, hogy mi van, ha ő akarja, hogy ezt gondold? Tényleg hogyha ő végtelen, tehát hogy mindig is létezett és létezni is fog akkor tulajdonképpen semminek nincs értelme számára.
Igen később, talán évek, évtizedek múlva valóban az agyadra mehet.
Az a valami ami irányít az az agy oxigénellátása. Ha agysejtjeink kevesebb oxigént kapnak,-gyengül a vér áramlat,- álmosak leszünk és elalszunk. Ébredéskor azon agyterületek ébrednek elsőként, amelyek szükségesek a napi feladataink ellátásához. Ha agyunk nem kap elegendő oxigént,-mert vérünk oxigénfelvevő képessége korlátozva van,- agyunk bizonyos részei alvó üzemmódban maradnak. Ez az alapja a gondolkodásunknak, a gondolkodás módunknak. Ez átmehet ilyen üldöztetési mániába is.
Tehát nem Te vagy rosszul kitalálva, hanem az agy oxigénellátottságából kifolyólag, a természet játszik veled ilyen faramuci módon! Az érzékeinket, érzékszerveinket a végtelenségig nem lehet átverni. A gondolkodásunk alkalmazkodik hozzájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!