Mit tegyek a depresszió ellen, ha szégyellem orvoshoz menni és még pénzem sincs?

Az egész kb. olyan 10-11 éves koromban kezdődött. Akkor már tisztában voltam a családi hátteremmel és tudtam mit jelentenek a dolgok. A depresszió fogalmával is tisztában voltam/vagyok. Tudtam, hogy az vagyok. Akkora már elég sok minden földhöz vágott már korár felnőttem. Akkor: egésznap csak feküdtem, fáradt voltam, csak aludni akartam meg zenét hallgatni. Hát a szüleim ugye mint általában mindennek elhordtak, igen már akkor. Egyre fokozodott nálam ez az állapot. Éjszaka kaprtam a falat és szégyellem de vagdostam is magam. Ilyen állapotban teltek el az évek. Már 20 éves vagyok és most is tart. Azt hittem, hogy majd kinövök belőle de nem. Probáltam már a nyugtatót, semmi értelme. Sokszor bántok meg embereket, utálom a jelenlétüket, ha nem dolgozok akkor egésznap alszok vagy fekszek és már lassan semmilyen érzelem nincs bennem. Enyhe szívritmus zavarom van és ritkán de nagyon erősen 5 perces pánik rohamok törnek rám. Ha dolgozok akkor is azon jár az agyam mikor van már vége a napnak, mikor fekhetek le. Régen szerettem a filmeket de már azokat sem. Persze szüleim semmit nem vettek észre az állapotomból csak, hogy egésznap lustalkodom, fekszem, alszok. Egész életemben le se sz*rtak. Csak magukkal voltak elfoglalva vagy testvéreimmel vagy, hogy hog verjék el még azt a pénzt is amit ennivalóra kellett volna költeni. Nem alkoholra költőtték hanem autókra, motorokra, telefon stb. Mára már teljesen elvesztettem az életkedvem, arról almodozol milyen nyugalom vár majd rám a halál után. Nem akarom magam megölni (de már játszottam a gondolattal) csak, hogy a sírban lesz igazán nyugtom. Nem tudom meddig bírom még ezt.