Hogyan mászhatnék ki ebből az egészből?
Szüleimmel élek, frissen végeztem a középiskolát. Nem akarom az egész történetemet leírni. Az évek során mindig minden szarba beleestem és már túl soknak érzem. Rengeteg dolog, el sem tudnám sorolni.
Évekig kábítószereztem amit saját magamtól tettem le, mai napig nem hevertem ki az első barátnőm és az azutánival is nemrég szakítottunk úgy hogy én lettem a "gonosz" pedig nem is igazán én lennék az. Az összes barátom elkopott vagy elárult, nincs itthon mozgásterem. A szüleim nem támogatnak, tőlük függök és cserébe csak a saját céljaikat nézik, nem hogy nem segítenek hogy a saját lábamra álljak még ellenzik is teljes mértékben. Mindig erősnek kell lennem mindenhol, egy kis szobám van a családi házban ahol este 10re benn kell lennem és pisilni is üvegbe szoktam mert csak az ő szobájukon át vezet az út.
Nem azért tartom be a játékszabályokat mert nem mernék ellentmondani. Azért tartom be mert nincs más dolgom az életben... Évek kihevertlen sebei amiket mélyen elástam magamban, kényszerbetegség és állandó letörtség. Tanultam eleget ezekből de attól még a gödörben vagyok.
Ha valaki szeretne beszélgetni vagy esetleg neki is gondjai vannak akkor szólhatna. Én mindig jó voltam a lelki beszélgetésekben... Csak a saját problémáimmal nem bírok.
19/F
válasza:Eszerint olyat csinálnak amit nem részleteznék, vagy ha épp nem akkor idegesek hogy miért nem alszom.
Rengeteg dolgot tudnék még sorolni.
Egyébként nem haragszom rájuk, megbocsájtottam már régen. Fogalmuk sincs arról hogy mit tesznek.
S tudom hogy menni kellene de egyszerűen nem tudok. Sokáig kellene ahhoz dolgoznom hogy félretudjak annyit tenni és nem is támogatnának ebben, lehet keresztbe is tennének nekem hogy ne dolgozhassak azért, ne lehessek önálló. Alapból kellene pénz hogy munkahelyre betudjak járni, egy havi bérlet egy közeli városba ahol talán találnék munkát.
Ezt össze lehetne hozni, de nem tudok harcolni velük. Tudtam sokszor de már nincs senkim, se barátnőm se semmim aki ott állna mellettem és így lenyom ez az egész teljesen lelkileg.
válasza:Most egy rondán fog hangozni, de nem is lesz melletted soha senki. Az ember végső soron egyedül van. Nem alapozhatod arra az életedet, hogy elköltözöl, ha majd a szüleid segítenek, ha majd lesz barátnőd, elköltözöl, ha majd lesz munkád. Ezek nem teremtenek, dolgozni kell érte. Persze, hogy nem egyszerű helyzet, de most eben vagy, ez a realitás. Felteszed a kérdést: Hogyan mászhatnék ki ebből az egészből?
Hát mindenképpen csak változással. Az idő nem old meg semmit. Te tudod alakítani az életedet.
Ha a szüleiddel problémáid vannak, neked kell sarkadra állnod, ha bánt, hogy nem vagy független anyagilag, neked kell megteremtened, vagy rávenni a szüleidet, hogy ugyan támogassanak, de így is legyen nagyobb önállóságod, mint eddig.
"Nem azért tartom be a játékszabályokat mert nem mernék ellentmondani. Azért tartom be mert nincs más dolgom az életben... " Amit itt írsz, az szöges ellentétben áll a kérdéseddel: Hogyan mászhatnék ki ebből az egészből?
Igazad van, van mégis az életemben valamim, a céljaim.
De ez így akkor is nehéz. S nem, nem várom azt hogy ők segítsenek elköltözni. Picit sem. Azt várnám hogy ne akadályozzanak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!