Mit tegyek, hogy elfelejtsem azt, hogy anyám tönkretette az életem?
Kiskorom óta (nem túlzok) csak büntetett, azért mert szerinte csúnya vagyok, nem barátkoznak velem, ezért ő folyamatosan azt vágta a fejemhez, hogy szégyent csinálok neki. És még jobban kiközösített az érzelmi életéből, és gyakran azzal dobálózott, hogy hálás lehetnék, hogy ételt ad nekem, és eltart.
Az általános iskolában valóban bántalmaztak jó pár éven keresztül, gyakorlatilag a gyerekkorom volt életem legrosszabb időszaka.
Középiskolában javult a helyzet az új környezet miatt, és az első barátom miatt. Legalább iskolában volt tűrhető, és menekülési lehetőségnek tekintettem, a lényeg az volt, hogy minél kevesebbet tartózkodjak otthon.
Nem telt egy olyan nap, hogy ne említette volna meg azt, hogy mennyire ronda, dagadt vagyok (ez azért nem igaz, mert a testsúlyom a magasságomhoz 163 cm, 50-55kg szerintem nem dagadt). Folyamatosan mindennap (most sem túlzok) azt nyeltem le, hogy dagadt vagyok és tömzsi. Annyira leépítette az önbizalmam, ha valaki megdicsért, nem tudtam, miként reagáljak.
Saját magamról egy olyan képet épített fel, amilyet én is utálok. Tönkretette az életem, ő volt a legnagyobb ellenségem, nem bízhattam meg benne, bármikor beárult volna, és gyakran direkt ellenem is tett.
Megvannak a maga pszichikai problémái, de már azóta fennállnak mióta megszülettem, illetve még kiskorú voltam.
Most akárhányszor érzem magam valamiben különlegesnek, vagy álmodozok sikerről, arról, hogy én vagyok a központban, mindig előjön az eltorzított énképem, az, ahogyan ő lát engem. és dühroham, valamint nagyon erős szorongás, sírógörcs kap el.
Mit tegyek?
Hiába mondják az emberek maguktól, hogy jé, milyen szép vagyok, akkor is majdnem elsírom magam.
Anyám a mai napig nem hagy fel a kritikákkal, semmit sem teszek neki, hozzá sem szólok, ez még inkább megindítja nála ezt a beszólogatást, és mások előtt is ezt teszi (amit már sokan megszóltak, hogyan beszél rólam), de rám akarja erőltetni az ő stílusát, plázacicát a köbön, képtelen elfogadni, hogy az egyszerűt és előkelőt szeretem.
MIT TEGYEK?
Tanulni sem hagyott, nem tetszett neki, hogy könyveket olvasok, és egyetemre szeretnék menni, mindig azt a szöveget kellett hallgatnom, hogy a főiskola még nem ad semmi élettapasztalatot. Mit ér a papír.
Ebben is sajnos megakadályozott, hangoskodott a házban, engedte a zenét, zörgött a tányérokkal, annak ellenére is, hogy megkértem, ne zavarjon. A szobámba is folyton berontott.
válasza:
válasza:Mármost... Nagyon gyakori problémát jelent a két következő dolog:
1: a szülő a gyermekére vetíti az énideálját, amelyről pontosan tudja, hogy soha nem éri el, viszont a gyermekéből mindenáron ki akarja kényszeríteni.
2: a szülő nem tartja tiszteletben a gyermeke magánélethez, emberi méltósághoz, röviden összefoglalva az önálló légvételhez és élethez való jogát.
Az a tapasztalatom, hogy finomkodni nagyon kevés esetben van felnőtt gyermek esetén lehetőség. Határozott fellépés szükséges a részedről! Addig nem fogod elfelejteni, amíg a mérhetetlen belső düh valamelyest nem oldódik. Az pedig nem fog oldódni, ha folyamatosan ér ez a hatás. Ez egy úgynevezett diachronycus, vagyis hosszmetszeti hatás. Olyan szociális hatást nevezünk ilyennek, amely az egyén életében tartósan fennáll. Esetedben egy ilyen az édesanyád állandó szemrehányásai, a megaláztatás.
Le kell ültetni, és nem a légyszívessel, hanem határozottan: "Beszélnünk kell!"
Szembesíteni kell vele, mit is tett veled. Meg kell tudnia, hogy nagyon sok hátrányt jelentett, hogy soha nem biztatott, hogy nem az édesanyád, hanem a stylisted volt. Tudatosítani kell benne, ha kell, a fejébe erőltetni, hogy sem nem a stylisted, sem nem a főnököd, egyedül is el tudod dönteni, mit csinálj, hogy csinálj, és majd ha segítségre lesz szükséged, akkor szól. Mert ez az anya dolga.
Igen, azt elismerem, hogy ebből egy hatalmas veszekedés kerekedhet ki, ami nagyon veszélyes is lehet. Egy a fő: te maradj higgadt. Ő nyugodtan őrjönghet, nem lesz egyszerű elfogadnia azt sem, hogy felnőtt nő vagy, önálló döntéshez és élethez való joggal felvértezve, és azt sem, hogy mennyit ártott. Előre jelzem, hogy ha megfogadod a tanácsom, az elkövetkezendő 1-2 hét az eddigi talán legnehezebb időszak lehet az életedben, folyamatosan próbálja majd megtorolni ezt, illetve a hatalommániájába foggal-körömmel kapaszkodni fog, és ez potenciális konfliktusforrás. Rosszabbakat vághat a fejedhez, mint eddig bármikor, amikor viszont belátja, hogy az "uralmának" vége, amit előbb-utóbb kénytelen lesz, akkor gyors javulás fog beállni.
Ellentmondásosnak tűnhet, hogy ez használhat, de néha csak a drasztikus megoldás hozhat valódi javulást. Az édesanyád az éveken keresztül hozzászokott, természetessé vált számára a totális uralom ebből a szemszögből, nagyon nehéz lesz számára ettől elszakadni, de ugyanakkor nem is lehetetlen, sőt, bárkit ki lehet ebből hozni.
Az önképzavart, önbizalomhiányt illetően pedig sürgősen fel kell keresni egy jó pszichológust, nagyon veszélyes az állapot, amiben vagy.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!