Mit lehet tenni, ha nem érzem semminek értelmét?
Egy éve tart ez így. Néha jobb, de általában rossz. Viszont leginkább olyan semmilyen... üresség, vegetáció minden napom.
19 éves vagyok, nemrég megszereztem a szakmámat is, nem sokára felvételizni megyek (művészet). Semmi értelmét nem látom az egésznek, nem érzem úgy, hogy érvényesülhetnék benne, viszont más nem igazán érdekel. Mondjuk úgy, szarok bele az egészbe, a vizsgáimra nem is tanultam (mondjuk nem volt nehéz, ennek ellenére ötös lett, de ez is inkább elveszi a kedvemet, mintsem felderítene vagy önbizalmat adna).
Emberi kapcsolataim nem igazán vannak (jó = nincsenek). Egyedüli kivétel, hogy nemrég lett párkapcsolatom, vagy mim, de ebben is iszonyú bizonytalan vagyok, illetve az egy év alatt végig úgy éreztem, hogy az egyetlen, ami kilendítene ebből, az a szociális élet, párkapcsolat. Volt néhány kapcsolatpróbálkozásom, kapcsolatom ez alatt az idő alatt, amiktől jobban is éreztem magamat. Az utóbbi időben viszont elmélyült ez az egész, és a mostani kapcsolatomat sem érzem igazinak, pedig az lehetne, talán szerelmes is vagyok. De az emberek sem érdekelnek már.
Úgy érzem, mintha egy teljesen idegen világban élnék egy idegen ember érzéseivel (inkább az érzések idegenek, a gondolatok nem) egy éve. Amúgy nem is tudok szociálisan viselkedni, bár ez egy teljesen másik, hosszabb, régebbre nyúló téma. Általában tönkreteszem a kapcsolataimat, vagy már az előtt tönkreteszem őket, hogy kapcsolatnak lehetne nevezni (legyen bármilyen, baráti, akármilyen).
Az egy év 95-97 százalékában eszemben sem volt az öngyilkosság, és alapvetően teljesen ellene is vagyok, és nem is tudnám megtenni, és tudom, hogy az élet különleges lehetőség, és megbánnám eldobni, viszont mostanában gyakran foglalkoztat ez a gondolat. Krvára egyedül vagyok, kilátástalanság vesz körül.
valójában tudom, hogy ez a kérdés is felesleges. :)
válasza:Én sem. Üdv a klubban. :)
Bár az életed nem kellene eldobnod, mert az írásod alapján biztos értékes lehetsz belül.
Bár nem tudom, nehéz úgy tanácsot adni, hogy én magam sem állok jobb helyzetben... :D
válasza: válasza:Egzisztenciális krízis, identitáskeresés, kapunyitási pánik... csak pár lehetséges magyarázat arra, ami érzel.
Olvass többet a témában, főként a szorongásról és okairól ( és ne neten, hanem irány a könyvtár, könyvesbolt), adott esetben kérd szakember segítségét, oszd meg a bizonytalanságaidat a pároddal, dolgozz a jelenlegi emberi kapcsolataidon és iktass be több olyan tevékenységet, amit élvezel és szeretsz csinálni.
válasza: válasza:Azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy valami hasonló kérdést írok ki, mert nagyjából ugyanezektől a dolgoktól szenvedek. Hasonló gondolatokat írtam volna le.
Elolvastam a "válaszokat" is.... Az állam leesik, de nehogymár az legyen, hogy mindenki ebben szenved? Ez most valami vírusos elmebaj akkor?
Saját történetemet írom le.
Nálam rövidebb ideje tart, én egy éve fejeztem be a szakközépet. Amíg jártam középsuliba minden mozgalmas volt, napi szinten volt miért idegeskedni. No meg a természetemből adódóan elég hanyag vagyok, így meg pláne. Nehezen szereztem diplomát, barátaim sosem voltak, 1-2 emberrel voltam jóban, az is csak barátféleség. Mikor megszabadultam az osztálytól, úgy éreztem szabad vagyok, és most már minden jó lesz. Ez így is volt, egyetemre elkezdtem járni, olyan szakra amit szeretek. Mégis! Sokkal lazábban lehetett fogni az egyetemet, noha kellett tanulni a vizsgákra, a környezetemben korábban mindig azt láttam, hogy vért kell izzadni azért, hogy lerakjanak egy vizsgát. Sosem izzadtam vért azért, hogy lerakjam. Noha ez a szaktól is függ, mert könnyebb mint egy elektrotechnikai egyetem. Sokszor eltöprengek ezen, hasonlóan hozzád, alig tanulok, de mégis lerakom, és ez ahelyett hogy motiválna, demotivál.
Emberi kapcsolataim nincsenek. A kelleténél jóval magába forduló típus vagyok, nehezen barátkozom, ha nem máson, akkor leginkább ezen merengek és gyűlölöm önmagam, amiért képtelen vagyok változtatni. Mostanában eljutottam arra a szintre, amikor úgy érezzem, hogy az életnek nincs értelme, pláne egy olyannak mint nekem. Olyan távolinak tűnik, az hogy valaha is azt tudjam csinálni amit szeretek. Alapjában véve a legtöbb ember számára szórakozást nyújtó tevékenységek engem hidegen hagynak - ezért most én legyek a hibás? Az is zavar, hogy annyi megoldást látok magam előtt, még arra is lusta vagyok, hogy lépjek. A jelen és a múlt sérelmei visszahúznak, hogy a jövőmet kezdjem megalapozni.
Azt mondom kérdező, örülj, hogy legalább párkapcsolatod van, nekem még az sem. Ez vigasztaljon.
20/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!