Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit csináljak, ha már egyetem...

Mit csináljak, ha már egyetem alatt kiégtem?

Figyelt kérdés

Még egy évem lenne, de olyan szinten nem tudok tanulni, hogy az nem igaz. Ha nagy nehezen mégis sikerül leülnöm, képtelen vagyok koncentrálni. Már nem akarom azt csinálni, amit tanulok, de muszáj befejezni, túl sok energiát öltem bele.

Hogy lehet végigcsinálni, ha képtelen vagyok tanulni ès hánynom kell az egésztől?

Volt valaki hasonló helyzetben? Köszönöm a válaszokat!


2016. jún. 11. 20:21
 1/9 anonim ***** válasza:
Egyik barátnőm volt hasonlóan. Csak neki még pánikrohamai is voltak. Kivett egy passzív félévét. Abban a félévben pihent, majd visszatért és már sokkal jobban érzi magát.
2016. jún. 11. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy én is felfedeztem magamon a pánikbetegség tüneteit... :( Csak próbálom magam meggyőzni, hogy biztos nem azok.

Nem tudom sajnos passziváltatni magam, mert akkor egy egész évet csúszok. :(

Másrészt meg haladnék előre, túl akarok lenni rajta, de így nehéz, hogy nem.megy a tanulás.

2016. jún. 11. 20:54
 3/9 anonim ***** válasza:
Nem tudsz szakot váltani? Valami hasonló, ahol elfogadják a tárgyaidat, de mégsem ez? Miért utáltad meg, azt tudod?
2016. jún. 11. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 A kérdező kommentje:

Nem nagyon tudok váltani és tényleg túl sok időm és energiám van benne.

Fogorvosnak tanulok. Max. általános orvosira mehetnék át, de ahhoz sincs már kedvem. Elegem van úgy ámblokk az egészből, részletekbe most nem mennék bele, de tényleg vicc az egész. Barátnőm orvosis volt, ott teljesen humánus volt negyedévtől mindenki, de itt...egyre rosszabb.

Nem szeretek már betegeket sem kezelni, rettentő nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne legyek velük bunkó, viszont én nem ilyen voltam...teljesen megváltoztam, kihalt belőlem az empátia is. Borzasztó orvos lennék, pedig én tényleg úgy kezdtem az egyetemet, hogy szívvel-lélekkel akartam orvos lenni, tényleg ezt akartam csinálni, segíteni az embereknek, érdekelt az egész.

De most megijedek saját magamtól, mivé változtatott az egyetem. Idegesítenek a betegek, nem tudok velük együttérezni. De tudom, hogy ez nem én vagyok. :(

2016. jún. 11. 23:42
 5/9 anonim ***** válasza:

Meg tudlak érteni, hasonló helyzetben vagyok. Több kérdést is kiírtam róla. A lényeg az, hogy én elkezdtem külföldön egy szakot, de nem bírtam a kinti létet, aztán hazajöttem, itt is elkezdtem egyet, de akkor meg rosszul választottam, viszont a szüleim már nem akarták, hogy megint váltsak, és én is féltem, hogy a következőt se fejezem be, és csak tengek-lengek. Most már a végén vagyok, de teljesen úgy érzem, mintha kimaradt volna az elmúlt három évem. Szinte semmit nem tanultam.


Engem az ejtett csapdába, hogy állandóan azon rágódtam, miből fogok megélni, és ezért nem azt választottam, ami igazán érdekel. Természetesen végig lehet csinálni azt is, ami nem érdekli az embert, csak kérdés, hogy érdemes-e. Motiváció nélkül rohadt nehéz tanulni. Engem is depresszióba sodort. Azt gondolom egyébként, hogy az emberek túlságosan nagy kényszernek érzik, hogy rögtön középiskola után egyetemre menjenek, és csomóan egyszerűen még nem értek be eléggé ahhoz, hogy el tudják dönteni, hogy mit akarnak kezdeni magukkal. Egyrészt a végzettség nem határozza meg a sorsodat, mindig lehet váltani, másrészt pedig szerintem felesleges úgy egyetemre menni, hogy nem vagy benne biztos, hogy mit akarsz. Szerintem kifizetődőbb megvárni, míg megérik benned az elhatározás. Ha viszont kipróbálsz valamit, és látod, hogy nem működik, akkor meg érdemes tovább keresgélni.

2016. jún. 12. 00:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:

Én nem mentem egyből egyetemre, kihagytam 2 évet, mire rájöttem, mit akarok csinálni. Vagyis mire beismertem magamnak, hogy igen, meg tudnám csinálni. Az első 2 évvel semmi problémám nem volt, de az az általános orvosisokkal együtt volt, korrektek voltak a vizsgák. Aztán jött a harmadév, bejöttek a fogorvosi tárgyak, meg az oktatók...akik tényleg pofára mentek. 4,2-es átlag mellett nem nem írták alá az egyik gyakorlatomat (nem csak nekem), csúsztam egy évet, egy 0 kredites tárgy miatt. Komolyan mondom, teljesen alaptalanul. Azóta úgy érzem és egyre inkább azt látom évfolyamszinten is, hogy szerencsejáték az egész.

Az évfolyam 20%-a azért csúszott idén, mert nem volt betegük gyakorlatokon. A klinika szerint nem kötelesek biztosítani, szerezzünk magunknak. Vizsgahelyeket nem nyitnak, nem tusunk uv-ra feljelentkezni. Tavaly is ugyanez ment.

Én nem tudom, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni.

2016. jún. 12. 01:06
 7/9 anonim ***** válasza:
100%
Nagyjából az utolsó évben én is kiégtem. De egyértelműen a fősuli hibája volt. Úgy tűnt mintha a tanárok el akarták volna venni az emberek kedvét attól hogy túl sok diplomás legyen. Mindent úgy csináltak hogy még az is megutálja a tanulást aki szerette azt a szakterületet (műszaki) csinálni, akinek még a hobbija is az volt. Látszott rajtam a kiégés, úgy néztem ki mint egy 90 éves, mégis majdnem jelesre végigcsináltam. De utána nem helyezkedtem el hanem kizárólag úgy éltem ahogy a szívem diktálta. A nyugdíjas szüleim háztáji gazdaságában tevékenykedtem, ez egyrészt aktív pihenés volt, másrészt az év 365 napján szabad voltam és mindenre volt időm, így tudtam a saját életem építeni. Motorral bejártam Európa nagy részét, szinte úgy éreztem magam mint a milliomos aranyifjak. Rövidesen búcsút mondhattam a kiégésnek. Az osztálytalálkozón mindenki csodálkozott rajtam hogy én miért nem vagyok munkamániás ahogy ők, miért nem a munkáról beszélek, miért nem úgy köszönök én is hogy "Helló, mit dolgozol?", miért nem a munkáról álmodom mint ők, stb. Persze ahogy írtam, én is dolgoztam, közben két találmányom is született. Csak hát én máshogy dolgoztam, emberként és nem biorobotként. Az egész felsőfokú képzést ahhoz hasonlítanám mint amikor egy gyár robotjait programozzák be hogy aztán ész és emberi tulajdonságok nélküli géphez illően napi 48 órában robotoljanak. Azt hiszem sikerült elvenniük a kedvem örökre minden iskolától és azóta kizárólag magam szerzem az ismereteimet, azt amit én látok jónak és úgy ahogy én látom jónak. Ráadásul az ilyen ismeretek hasznosíthatóak is. Ma már értem hogy a híres emberek mint például Tesla vagy Edison miért nem jártak egyetemre. Hát mert akkor nem lettek volna olyan okosak, hisz a biorobotképzés célja más.
2016. jún. 12. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
7. S tényleg egy biorobotképző a felsőoktatás, tökre egyetértek. S jó látni, hogy nemcsak én gondolom így. Tanári szakon vagyok, ráadásul nyelvszakon, de már bánom, ott is fogom hagyni, egy jó szakmával sokkal többre viheti az ember, plusz, nem örül bele az embertelen elvárásokba, különórák tartásához diploma se szükséges. Egy nagy csődtömeg az egész hazai oktatási rendszer.
2022. nov. 5. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
őrül*
2022. nov. 5. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!