Hogy felejthetném el ezt a két "buta bakimat"?

Az életemben történt két esemény, amik még a mai napig visszatérnek, pedig nincs is jelentőségük.

1. Egyik, mikor 7 éves voltam, sétáltam hazafelé az iskolából, ősz volt, és falun lakunk. Séta közben folyamatosan győjtöttem az elhullot szép ságra faleveleket. Aztán egyik háznál egy idős néni kérdezte, hogy kinek lesz, én meg nem tudtam válaszolni, mert csak azért szedtem fel mert tetszettek, ezért inkább azt hazudtam, hogy az anyukámnak lesznek. Erre monda hogy várjak, elment hátra és rövidesen visszatért egy nagy csokor virággal amit akkor szedett a kertjéből. A házunkig még elég sokat kellett volna menni, és én elkezdtem sírni, hogy nem akarom végigvinni a virágot az egész falu szeme láttára. Ezért mikor a nő nem látott, bedobtam a csokrot egy fenyőfa mögé. Otthon anyumnak nem mondtam semmit. Aztán napokig úgy mentem iskolába, és utánna haza, hogy láttam az elszáradt csokrot.

2. Kb 6 éve volt, hogy elutaztunk osztállyal Erdélybe. Egyik nap egy ma már múzeumként működő templomot néztünk meg. Figyelmeztettek bennünket, hogy tilos fényképezni. De volt egy kupát ábrázoló szobor, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, titokban lefotózom. Sajnos a vakut elfelejtettem levenni, így a körülöttem lévők mind láthatták, hogy mit csinálok. Egyik oda is súgta a másiknak "De még a h.lye vakuval..." De a biztonsági őr észre se vette.

Tudom ostobaság, és mai fejjel máshogy cselekedtem volna. És a történetekre se emlékszik rajtam kívül senki, ezért nem lenne ki előtt szégyeljem magam. De az a baj, hogy ezek az emlékek a semmiből előjönnek, elősször az 1. történet, utánna a 2. és akkor hogy ne pörögjön végig az egész emlék, elkezdem mondogatni magamnak, hogy "de h.lye vagyok, de h.lye vagyok,....." De ezt úgy automatikusan, és ekkor az ömbizalmam eléggé leesik.

Régen elég önbizalomhiányos voltam, amiről leginkább az osztálytársak tehettek, azóta gimibe járok, és az elmúlt 2-3 évben kezdem magam erősnek látni, és hogy nem kell félni attól, hogy mások mit gondolnak. De ez a két emlék folyamatosan előjön, és még ha próbálom elfogadni is, úgy érzem rombolnak.

18/L