Felnőtt fiunk öngyilkossággal fenyeget. Hogyan segíthettünk neki?

Egyre gyakrabban említi 28 éves fiam - egyedüli megoldásként az életére - az öngyilkosságot. Személyiségzavarral küzd, fű-függő személy, aki teljesen elszigetelődött a világtól. Napjait utcán, kávézókban vagy könyvtárban tölti. Mivel "kettős diagnózissal" küzd, eddig több szakembertől azt a tanácsot kaptuk, hogy zárkózzunk el tőle, hátha végre rászánja magát bármilyen kezelésre. Sajnos ő erre nem hajlandó. Sem állása, sem egzisztenciája nincs. Ez már legalább 10 éve tart. Nagyon makacs és csökönyös, senkire nem hallgat, majd ő önmaga rendbe hozza magát - vallja. A szülői házból már legalább 5-ször kizártuk, aztán öngyilkossági fenyegetőzéseire visszafogadtuk, majd aztán albérletet fizettünk neki, ahol szintén a napokat depressziósan átfeküdte. Most szintén azt vette a fejébe, hogy hazatér, de elutasítottam, mivel semmin nem változtatott még az életvitelében. Nem ismeri fel, hogy neki kellene aktívan tennie önmagáért, mi nem oldhatjuk meg helyette a problémáit, pláne, ha menedékképpen mindig a fűhöz fordul. Munkaképtelennek mondja magát, és kizárólag ránk és a barátnőjére akar támaszkodni. Mindenütt azt olvasom, hogy öngyilkosság fontolgatása esetén a legfontosabb, hogy családtagként eljuttassuk szakemberhez. De mit lehet tenni, ha ő erre nem hajlandó, ugyanakkor megoldásként csakis az öngyilkosságot említi, meg azt, hogy csak akkor javul az élete, ha szerető család veszi körül, akik gondoskodnak róla. (mivel rengetegszer meglopott bennünket, én nem tudok már megbízni benne (vagyis képtelen lennék vele együtt élni megint), pláne, hogy "munkára képtelenként" most sem dolgozik. Ha részéről ez zsarolás, akkor nyilván nem szabad engednünk, de mi van, ha mégsem?

Ha segélyhívás a részéről az öngyilkosság említése? Mit tegyünk, ha semmiben nem partner?