Öngyilkosnak lenni megoldás ha nincs egyetlen egy olyan ember se akinek hiányoznál vagy esetleg, tudnál vele beszélni arról, hogy mennyire rosszul érezd magad, és segítségre lenne szükséged?

ezen a linken találsz segélyvonalat, hívd fel valamelyiket, ne maradj egyedül a gondoddal.

Ezek nem jó gondolatok, kérj segítséget.

Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (éjjel-nappal)

06-80/505-525

[link]

6570479281:0

Nem megoldás!

Ha nehéz helyzetben vagy, akkor tudd, hogy a nehéz helyzetek is elmúlnak.

Ha komolyan foglalkozol az öngyilkosság gondolatával, minél előbb keress fel egy erre szakosodott jótékonysági szervezetet. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Mások is fordultak hozzájuk és nem te leszel az első és nem is az utolsó. Vannak betelefonálós szervezetek is. Van lelkisegélyszolgálat, ahol online is tudsz segítséget kérni.

Ne félj attól, hogy elmegyógyintézetbe vagy diliházba zárnának. Sokan ezért nem akarnak szakemberhez fordulni, mert ettől félnek. De a szakembereknek az a céljuk, hogy segítsenek rajtad. (Különben meg sorra zárják be a kórházakat, még nyomós indok esetében sem biztos, hogy valakit kórházba tennének. Gondolj csak a betegekre, sérültekre, akik ténylegesen ellátásra szorulnak.)

Nézd, itt egy startlap oldal, ahol összegyűjtöttek pár lelkisegély szolgáltatást:

[link]

Kérj segítséget, ha komolyabb gondjaid vannak! És mindenképp kérj segítséget, ha már a öngyilkosságon gondolkozol!

Még egy tipp: Ha elmész a háziorvosodhoz és elmondod neki, hogy gondjaid vannak, lehet elküld egy pszichológushoz vagy pszichiáterhez. Lehet ajánl valakit. Esetleg te is rákérdezhetsz, ha nem mondja magától, hogy tudna-e ajánlani egy pszichológust. Ez nem szégyen, sok embernek vannak gondjai. Sikeres emberek, sikertelen emberek, válás előtt álló emberek, gyerekek, felnőttek, rengetegen járnak pszichológushoz.

(Téves az az elmélet, hogy csak a bolondok járnak pszichológushoz vagy pszichiáterhez.)

Élnek még a szüleid, vagy más közeli hozzátartozóid? Ha igen, akkor képzeld el ahogy levágnak a kötélről, vagy megtalálnak begyógyszerezve. Szerintem nem túl szívderítő látvány... Ha van benned egy kis empátia, akkor nem teszed meg.

Ráadásul amikor ilyen gondolatok jönnek elő, az ember hajlamos a csőlátásra is. A legjobb ilyenkor arra gondolni, hogy mik azok a dolgok, amiket szívesen csinálsz. Általában szokott ez is segíteni.

Felnőtt vagyok. Nincsenek szüleim, nincs gyerekem és nem is szülhetek és nincs férjem. Egyedül élek egy lakásban. Jelenleg még munkanélküli vagyok.

De mégsem tartom megoldásnak azt, hogy öngyilkos legyek. Az öngyilkosság egy önző cselekedet és azt gondolom van benne valami lustaság érzése is, mert az ember lusta cselekedni, lusta tenni, lusta a hatékony dolgokon gondolkodni és lusta elmenni segítséget kérni.

Nem véletlenül vagyunk életben. Szükséges, hogy tanuljunk, másnak segítsünk.

Nem csinálni semmit az könnyű. Tenni valamit, az kihívás és örömöt okozhat és olyan embereket is bevonzhat az aktivitásunk, akik támogató hátterünk lehetnek és akiket mi is támogathatunk, szerethetünk.

Megoldás: beszélj pszichológussal, aki segíthet hatékony megoldásokat találni, még ebben a nagy szomorúság érzésedben is.

Választhatod az önsajnálatot, ezzel nemcsak a saját életed nehezíted meg, hanem a környezeted életét is, mivel megérzik a rosszkedvedet, szomorúságodat, így másokat is lehúzhatsz.

De választhatod a jobb életet is, ami rajtad múlik! Van lehetőséged jobbá tenni az életed, a hangulatod, a kedved. Ebben pszichológus tud neked segítséget adni.

Melyiket szeretnéd: önsajnálat fenntartását, feladást, semmittevést, szomorúságot, rossz közérzetet, mások életét negatívan befolyásolni vagy boldogabb életet? Ez nem a mi döntésünk, hanem a tied.

Helyedben a megoldásokat választanám, egy szakmai segítő támogatásával.