Meg fogok őrülni?

Múlt évben szerintem elég depressziós voltam,amikor elvesztettem a legjobb barátnőmet, aki gyakorlatilag az egyetlen volt, nagyon egyedül maradtam.Meg hozzájárult még 1-2 dolog is.

Aztán azt hittem találtam egy igaz barátnőt és kezdtem kijönni ebből az egészből, újra pozitív lenni amkikor cserben hagyott pár hónap múltva és most megint nagyon egyedül érzem magam néha.

Rengeteget olvasok, már kiskoromban is szerettem, még mindig nem múlt el ez az érzés.

Viszont kb.ez az egyetlen amit szeretek, semmi nem hoz lázba, utálok az iskolában lenni, sokszor nagyon idegesítenek az osztálytársaim, alig várom hogy hazaérjek.

De itthon is csak olvasok a szobámban, néha kimegyek a kertbe vagy a elmegyünk néha ide-oda túrázni a családdal.És rajtuk kívül csak egy ember van akivel szivesen beszélgetek.

De sokszor van(főleg mostanában) olyan semmilyen hangulatom, ami mindennél rosszabb, mintha semmi nem érdekelne, olyan szürke lenne minden.Néha azon is elgondolkodom hogy mi értelme az egész életnek, szerintem már annyi könyvet olvastam hogy lassan kezdek bele bolondulni, a saját életemnek nem látom értelmét.

Persze nem hagyom el magam, meg tanulni is szoktam, elég jó tanuló vagyok, van egy célom is, egy állás amit el akarok érni, de ennyi, semmi más értelmet nem látok benne.

Ráadásul sokszor gondolkozom azon is hogy minek küzdeni, lehet hogy meg se fogom érni az öregkort, mert ha így haladunk, tönkreteszik az emberek a Földet mire megöregszek.

A másik meg az hogy ha tömegben vagyok(néha itthon is) elfog egy furcsa érzés a fejemben, nem szédülésnek mondanám.Aki kapott már agyrázkódást az tudja mire gondolok amikor azt mondom hogy olyan, mintha egy álomban járnék.Tudom hogy ki vagyok, kik a családom, mindenre emlékszem,de olyan mintha csak egy álomban járnék, mintha víz alól nézném az egészet, olyan tompa lesz minden, nem nagyon tudom megmagyarázni.Ilyenkor általában meg szoktam állni, leülni vagy nekidőlni valaminek, becsukni a szemem és pl.elmondani az aznapi órarendemet vagy bármit amivel lekötöm az agyam.Ezt egyébként azóta tapasztalom mióta agyrázkódásom volt, aznap meg is röntgeneztek de azt mondták nem látnak károsodást szóval elengedtek.

Viszont lassan bemesélem azt magamnak hogy halálos beteg vagyok meg biztos agydaganatom van, és néh azt veszem észre hogy a saját halálomon gondolkodom.Persze ez amiatt is lehet hogy nem kapok elég szeretetet/figyelmet vagy amiatt hogy mostanában elég sok rokonom kapott rákot, és ezért merengek ezen ilyen sokat.

De igazából szinte mindenen szoktam merengeni, szóval már meg se lepődök...

De ezek miatt így összességében úgy érzem mintha kezdenék megbolondulni, főleg esténként elalvásnál fog el ez az érzés amikor túl sokat szoktam gondolkodni mindenen.

Szerintetek tényleg megbolondultam? Vagy csak a korommal jár?

17/l