Mennyire sürgős komolyan venni a problémámat? Függő vagyok a saját gondolataimtól?

Valószínűleg OCD-m van, régne pánikbetegséggel és szorongással küzdöttem, volt egy ember, akiben megbíztam, konkrétan függő lettem rá, végül elment, és az OCD tüneteim felerősödtek, de kissé pszichotikusnak tűnik az egész. Ugyanis gyakran érzem amellett a "ha nem csinálom meg 2x, ha nem nyúlok oda" stb dolognál azt, hogy valami külső erő befolyásol. Gyerekkoromban bántalmaztak a szüleim, és most már nem, viszont a kritikák mindig érnek, és nehezen tűröm az egészet, még pár hónapig itt kell laknom, aztán egyetemre megyek. Az a gond, hogy nem tudom mi történt, de elég fura dolgokat csinálok, mindent számolgatok, a kezemet szagolgatom addig, amíg nem érzem úgy, hogy jó és több ilyen jellegű bizarr dolgot.

Ha anyám valami nem tetszőt mond nekem, akkor rossz a közérzetem, olyan mintha minden tárgy összemosódna, és nem érzem jól magam, úgyhogy addig hitetem el magammal, hogy minden oké, amíg valóban el nem hiszem, de sokszor van így dührohamom. Mintha kissé hisztis lennék, rázkódok, földhöz dobálom a dolgokat..stb.

Attól félek, hogy tudom irányítani a gondolataimat olyan mértékben, hogy az van, amit épp gondolok, és ezért (remélem érthetően fogok fogalmazni) addig muszáj azt gondolnom, hogy ez nem így van, ameddig nem érzem úgy, hogy most már elég ahhoz, hogy ne történjen semmi rossz velem.

Megnéztem ma egy filmet, egy kosaras naplója a címe, és ott drogozott keményen a srác. Most kissé úgy érzem magam, ha nem teszek meg dolgokat, nem számolgatok, nem csinálom ezt, azt, nem szagolgatom a kezem, nem pislogok stb, akkor én is olyan leszek mint az a drogos, és félek, hogy már függő vagyok. Létezik egyáltalán ilyesmi???

Kérem, normális válaszokat adjatok...

Ja, és borzasztóan fáradt vagyok, alvászavaraim vannak.