Hogy teszitek túl magatokat a rátok törő halálvágyon?
Nekem 2011-ben ért véget az utolsó igazi kapcsolatom. Azóta kb. pokol az életem, elutasítás elutasítás hátán. Volt egy távkapcsolatom, ahol néha tudtunk találkozni. Öt éve nem volt igazi kapcsolatom, és nagyon nehéz a megszámlálhatatlan visszautasítás ellenére megint és megint ismerkedni, előadni magam. Pláne, hogy a korom beli lányok szinte mindegyike foglalt már...
Próbálom elfelejteni ezt az egészet, és boldogan élni egyedül, de értelmetlennek érzem az életem. Azt látom, hogy mindenki boldog körülöttem, én meg annyira elszigetelődöm mindenkitől, hogy már alig van 1-2 ember, aki szólna hozzám. Tök fölösleges így élni.
Ugyanigy voltam, meg kell tanulni meglátni a magány pozitív oldalát^^
Ha gondolod ki tudom fejteni neked privátban, hosszú lenne az egészet leírni
Lefekszem aludni. Komolyan. Amíg nem vagyok ébren, nem tudok a sötét gondolataimban vesztegelni.
Nekem is hasonló gondom van. Sok pasim volt már, de előbb utóbb mindegyik átnézett rajtam. Azért, mert bipoláris vagyok. Pedig az elején mindegyik el van ájulva. De mikor befordulok, akkor néznek, hogy ez mi. Nekik ez aztán nem kell. Nekik az az erős, és vidám lány kell, akit megismertek. A többiből, köszönik, de nem kérnek.
25/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!