Miért vagdosom magam? Tudom hogy nem szabadna. Mit tegyek, hogy abbahagyjam?

Egy éve az egész életem elkezdett összeomlani. Betegségek, a szüleim váltak én pedig nem tudtam senkivel megbeszélni a gondjaimat. Sok barátom van, de tudom, hogy nekik is van elég problémájuk, nem akarom a sajátjaimmal is terhelni őket...

Pár hónapja vágtam meg először magam. Tudom hogy rossz, és nem is akartam ezt csinálni, soha nem is gondoltam rá, hogy így próbáljam a feszültséget levezetni vagy a gondjaimról elterelni a figyelmem vagy egyszerűen divatból, tényleg. De annyira ideges és elkeseredett voltam, hogy észre se vettem de szétszedtem a borotvám és megvagdostam a karom. Nem akartam ezt tenni, de olyan jó érzés volt, nem is fájt és utána minden kicsit más lett. Nem tudtam abbahagyni, pedig kidobtam a pengét is... Tudom, hogy nem szabadna ezt csinálni és tényleg, nem is akarom, de mégis mikor észreveszem hogy már kezdenek eltűnni a sebek, muszáj még párszor belevágnom a kezembe, mert hiányzik... Az alkaromat állandóan takargatnom kell, nem akarom hogy bárki is meglássa. Még a legjobb barátnőmnek is képes voltam hazudni emiatt(ő egyszer észrevette)... Most viszont félek, abba akarom hagyni mert egyre többször veszem észre, hogy azon gondolkozom, milyen lenne az ereimet felvágni. Szeretném leszögezni, hogy NEM akarok öngyilkos lenni egyáltalán, szeretek élni, annak ellenére, hogy vannak gondjaim, de félek attól hogy egyszer annyira reménytelennek fogom érezni a helyzetet hogy már nem csak gondolok rá. Miért csinálom ezt? Mit tehetek ellene?

Hihetetlenül nehéz volt ezt leírni, még így névtelenül is, nem szeretek a gondjaimról/gyengeségemről beszélni... A normális válaszadóknak előre is köszönöm, ha kicsit hosszú lett a leírás azért pedig bocsánat.