Miért félek a teherbeeséstől, és miért nem tudok kapcsolatokat kialakítani?

Ha akár rágondolok, hogy egy baba legyen bennem, elkap az undor és az émelygés, valamint egy kis ijedtséggel vegyítve. A minap, amikor a kádba ereszkedtem fürdeni, meleg volt a víz, ezért a hátammal behomorítottam, ráraktam a kezemet a hasamra és szívdobogást éreztem. Valószínű, hogy az egyébként a sajátom volt, és felerősödött a forró víz hatására, de annyira megijedtem, hogy percekig csak fogtam a hasam, hallgattam a szívverés ritmusát, hogy két különböző van-e, vagy csak egy, illetve paranoiásan nézegettem magam, hogy nem híztam-e fel. Holott menstruálok rendesen, így nincs is semmi okom arra, hogy teherbeessek, de elfogott valamilyen kellemetlen érzés. Régóta tudom, hogy nem szeretnék gyereket. Valójában szeretem a gyerekeket, de így is túlnépesedés van, és nehéz lesz a következő generációknak, amikor majd tényleg globális problémává fogja kinőni magát ennek a túlnépesedésnek a jelenleg már kialakuló mellékhatásai. Valamint félek szülni, és maga a tudat, hogy van bennem valami, arra késztet, hogy kiirtsam, mert félek tőle. Megijeszt a gondolat, hogy nem bánnám az abortuszt sem, csak ne legyen bennem.

Továbbá régóta okoz gondokat, hogy nem vagyok képes rávenni magam egy párkapcsolatra. Voltak lehetőségeim, amelyben a döntés kizárólag az enyém volt, én mégsem éltem a lehetőséggel. Ha például tetszik egy férfi, gondolkozok olyanokban, mint szex, igazából idáig mindig lélektelen együttléteim voltak csupán, hiszen barátom az nincs is, azonban még ha kedvelem is az illetőt, nem akarok párkapcsolatot. Pedig van úgy, hogy tényleg szeretek valakit, és keresem is a társaságát, de megtartom magamnak az érzéseimet, mert járni amúgy se tudnék vele, és akkor meg mi is a célom azzal, ha beszélek arról, hogy mennyire kedvelem. Ugyanakkor van egy ikertestvérem, akivel a világon a legjobban megértjük egymást, és nála jobban senkit sem szeretek. Minden egyes oldalát ismerem, és talán egy egyedi módon szerelmes is vagyok belé. Előtte teljesen el tudom engedni magam, nincsenek gátlásaim. Azonban ő az egyetlen, és rajta kívül valamiért képtelen vagyok mélyebb kapcsolatot kialakítani. Pedig mi nem az az állandóan együtt lévő ikerpár vagyunk, totálisan különbözünk. Hogyan tudnék egy fiúval is, akit tényleg szeretek, így lenni?