Szerintetek sok 10 év pszichoterápia?

Igen Kedves 10-es válaszoló, amit írtál azon én is sokat gondolkodtam, csak nem teljesen egyértelmű. Mert akkor nagyon cudar állapotban voltam, mikor hozzá kerültem, és érdemben nem volt senkim, akivel ezt megoszhattam. Így azért is nem furcsáltam elsőre. Mondta, ha bajban vagyok nyugodtan hívjam, és igen volt, hogy hívtam hajnal kettőkor, és beült a kocsijába és jött, és vígasztalt 1 órát. De ettől függetlenül azt is tudom, hogy minden betegének nem ugrott ki az ágyból segíteni... Ha ez tényleg segítség?

Nagyon köszönöm a sok segítséget, így anonim, fontos, hogy tisztán lássam a helyzetemet a lezárás miatt. Tudod Kedves 12-es a terapeutám egy okos ember, ahogy írta a 13-as válaszoló teljes mértékben-tisztában van vele, hogy mi lenne a következménye annak, ha irányomba lépne, amivel elmarasztalhatják.(ezt volt,hogy említette is, hogy van egy statisztika, hogy a segítők 90%-a kikezd a betegével, de ő nem) Ezért csak olyanokat lépett, amivel zavart okozott a fejemben, de nem lépett át egy kritikus határt. Ez csak a mondataiban, és a felém irányuló kedvességében nyilvánult meg. Amit vagy én nézek be, vagy függőségben tart. Sokszor mondta, hogy kedvel, szeret, de azt hiszem, ezzel sincs baj, mert egy terapeuta kell, hogy szeresse a páciensét, mert ha nem kedveli, nem tud vele dolgozni. Én is hibáztam, mert szólnom kellett volna, mikor már túl sokszor hallottam, hogy én kivételes vagyok, kedvenc vagyok. Hibáztam, mert jól esett, hogy kiváltságos helyzetben vagyok, jól esett, hogy több figyelmet kapok, mint a többi problémás ember. A lényeg, hogy a terápia, csak részben segített, működött az első két évben, aztán megrekedt, és a problémám ma is meg van, amivel hozzá mentem, nem olyan mértékű, de megvan. Itt az idő, hogy lezárjam, mert rengeteg időt pazaroltam el az életemből, és nem engedem meg senkinek, hogy függőségben tartson, vagy szórakozzon az életemmel.