Szerintetek sok 10 év pszichoterápia?
válasza: válasza:Én is azt kérdem: Te ezért fizetsz?
De még ha ingyenes is, ez így akkor is fölösleges. Nem azt mondom, hogy hagyd ott, mert az sem jó, de bőven elég lenne ha nem pl hetente, hanem havonta/kéthavonta beszélgetne veled.
Ha meg ennyi év után is pénzért "járat magához", szinte fölöslegesen, akkor r.hadjon meg, mert egy pénzéhes megélhetési "szakember".
válasza:2. vagyok, értem, így legalább nem a pénzedre megy.
Tényleg ne hagyd ott - főleg ha sokat segített és baráti kapcsolat alakult ki -, legyél hálás neki, de ez akkor sem egészséges, hogy egy 10 éves, elvileg sikeres terápia után is ilyen szinten része akar lenni az életednek, mint egy nevelőszülő, és még szemrehányást is tesz, ha Te ezen lazítanál.
válasza:A terápiát nem időben mérik, hanem hatékonyságban és teljesen egyénfüggő, hogy kinél hogyan működik. A te esetedben a gond az, hogy csak hétköznapi dolgokról beszélgettek. Ezt egy baráttal is megtehetnéd, emiatt teljesen felesleges terápiára járnod.
Egy hatékony hosszú terápia nagyjából a következőképpen néz ki (nem szakmai szempontok alapján, hanem páciens szemmel):
1. Anamnézisfelvétel, célkitűzés
2. A bizalom és a kötődés kialakulásának szakasza - erre a szakaszra jellemző, hogy felszínes, hétköznapi dolgokról van szó inkább
3. A bevonódás, az áttételek és viszontáttételek időszaka - ebben a szakaszban zajlik az igazán érdemi munka, amikor is feldolgozódnak az életben elszenvedett traumák, átalakulnak a kapcsolati viszonyok. Ennek feltétele az érzelmi bevonódás, illetve a képesség arra, hogy szembesüljünk önmagunkkal. Ez egy nehéz időszak. A terápiának egyáltalán nem az a lényege, hogy mindig jól legyünk, sőt! Akkor kezd el igazán hatni, amikor átmenetileg nagyon rosszul vagyunk: széthullik a korábbi személyiség és újra fel kell építeni.
4. Rögzítés és lezárás szakasza - az új viselkedésminták és gondolkodási sémák rögzülnek, megerősödnek. A terápia végén pedig meg lehet kezdeni a leválást a terapeutáról (ahogy a gyereknek is le KELL válni a szülőjéről).
Egyénfüggő, hogy ki mennyire képes beleengedni magát a terápiába, illetve a terapeuta dolga is, hogy megpiszkálja a felszínt és segítsen mélyebbre ásni (már ha tényleg segíteni akar). Sokan azonban csak a 2. szakaszig jutnak el, ahogy szerintem te is...
Tapasztalataim szerint (saját és ismerőseim terápiáját végigkísérve) a 2. szakasz úgy fél-egy évig szokott tartani, attól függően, hogy ki mennyire "mer" kötődni és mélyen magába nézni. A 3. szakasz hossza attól függ, hogy ki mennyi problémát "hozott", és milyen mélységekben foglalkozik azokkal.
Leghamarabb másfél-két év után lehet érdemi eredményekről beszélni egy hosszúterápiában, de addigra, ha jól csinálják, nagyon nagy változások érhetők el a személyiségben. Nem lehet általánosítani, hogy meddig tart, de én a környezetemben azt látom, hogy ha valaki képes és hajlandó szembenézni a problémáival, akkor két és fél, három év alatt végig lehet menni az összes szakaszon, a lezárással együtt.
Hangsúlyozom, hogy a terápiának része a lezárás is, fontos eleme a személyiségstruktúrának.
Ha 10 év alatt csak a baráti beszélgetések szintjéig sikerült eljutni, akkor az nem egy hatékony terápia.
Kedves 5-ös válaszoló, nagyon köszönöm, így már tisztább a kép! Lássuk nálam, hogy történt.
1., kimaradt a célkitűzés
2., a bizalmi szakasz felépítése ok
3., Itt van a kutya elásva... Széthullottam, fájdalmas volt, és építkeztem kb 4-5 hónap érdemi munka után szárnyaltam, rájöttem mit miért csinálok, a szüleimet, környezetemet, és magamat is rendbe tettem, de itt siklott ki valami, vagy én vagy a terapeutám... rendkívüli figyelmet kaptam, és kivételes helyzetben voltam a többi beteggel szemben, amit többször hansúlyozott is ...én voltam a kedvenc betege, nekem adta meg a otthoni telefonszámát(ezzel nincs is probléma), de azzal van, hogy ezt 100x elmondta, hogy csak én kaptam meg ezt a kiváltságot.. Megmondom nem tudom ma mai napig hova tenni, mert néha azt éreztem, hogy nőként néz rám, és nem páciensként, vagy én értem félre... Akkor 2-3 évig azon rugóztunk, hogy minek nézem én őt, mondom orvosnak, tény hogy sokszor jól eldumálgattunk, de valami megváltozott, ami miatt nem haladtam már semerre. Szóval sok zagyvaság van a fejemben, és akkor a cimkék, amiket kaptam meg a sok felesleges gyógyszer...hmmm itt már a bizalmam megszakadt, de ennek ellenére, fontos a véleménye nekem. Jó nagy ellentmondás, de így van! Azt nem tudom, hogy a terapeutámmal van a baj, vagy velem! Azt sem tudom, hogy ő ragaszkodik jobban hozzám, vagy én hozzá, és ez mennyire beteges?
4., Lezárás a fenti okokból nem következhetett be, vagy azért mert látta, hogy nem vagyok még kész, vagy azért, mert egyszerűen szerepelni akar az életemben, és ettől Mindenhatónak érzi magát. Tényleg nem tudom. De azt tudom és érzem, hogy ez gyötőr, és hálátlannak érzem magam, ha búcsúznék, de már integetnék, és mennék élni, de visszahúz. Előre is köszönöm a segítségedet!
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!