Miért ellenzi és veti meg mindenki azt ha valaki öngyilkos akar lenni én is azt akarom minden nap. Depressziós vagyok nagyon és semmi nem megy és érdekel most már ilyenkor mi van?
Mert én csak ezt akarom engem csak ez tenne boldoggá és más nem érdekel.
És nem tudom elengedni sose tudnám.
Ilyen vagyok szeretnem kell valakit vagy kár élni ennyi gondom.
Az emberek addig nem képesek megérteni, mit érezhet egy öngyilkosságon gondolkodó ember, amíg ők maguk nem kerülnek hasonló helyzetbe. Sokan csak azt látják, hogy az illető "panaszkodik, nyavalyog", meg jönnek azzal, hogy "ne legyél depis, az afrikai gyerekek például éheznek". Ők nem rosszat akarnak neked, csak nem képesek arról az oldalról nézni a dolgokat, ahonnan te.
Ha jól értem azt, amit írtál a válaszokhoz, szerelmi bánatod van. Szerintem is az lenne a legjobb, ha megpróbálnád elengedni. Ha mást szeret, akkor mostanában nem lehetne közöttetek semmi. Viszont nem lenne jó, ha belebonyolódnál a dologba, mert akkor két kapcsolatot rontanál el egyszerre: az övékét és a ti lehetséges kapcsolatotokat.
Lehet, hogy segítene a felejtésben, ha valamivel nyitottabb lennél ezen a téren. Most szerelmes vagy valakibe, de, ha másokkal is megismerkednél, akkor lehet, hogy találnál egy másik illetőt, aki iránt ugyanazt érezhetnéd. Vagy talán még az lenne jó, ha egy kis időre elmennél valahova, messze Tőle. Például, mindjárt itt a nyár, elmehetnél nyaralni, vagy találkozni egy rég nem látott rokonnal. (Én is voltam már szerelmes, egy olyan ember iránt éreztem ilyet, aki iránt a legkevésbé akartam. A közelében nagyon rossz volt, mert nem akartam ezt érezni, de, amikor messze voltunk egymástól, nem is gondoltam rá. Tudom, a te problémád más, de lehet, hogy ez neked is segítene.)
Az öngyilkosság kérdése egy olyan dolog, amiben a döntést neked kell meghoznod. Gondold át: valóban megérné neked? Mit nyernél és mit vesztenél vele? Addig ne tegyél semmit, amíg végleges döntést nem hoztál! Ne feledd: ha úgy döntesz, hogy végzel magaddal, nincs visszaút. Az utolsó pillanatban már nem biztos, hogy meg tudsz menekülni, és ugyebár nem lenne jó úgy meghalni, hogy épp az imént jöttél rá, hogy még élni akarsz.
Nézd én másokkal is próbáltam kialakítani kapcsolatot de nem hogy nem ment de semmit nem éreztem irántuk egyszerűen semmit.
ő engem jobban szeret mint a mostani barátját mert én törődök vele és nem szarom le ha gond van mint a másik.......csak ő is nagyon depis és ahoz fordul aki közelebb van hozzá akár szereti akár nem.......
amikor megkérdeztem tőle hogy milyen a kapcsitok azt mondta hogy........ez nem kapcsi csak barátság extrákkal inkább...
engem jobban szeret és kedvel mint a másikat de a távolság miatt nem akar szakítani vele azért hogy velem lehesen szerintem mert sokszor gondolt arra hogy MI de egyre kevesebbet beszélünk és ő is szinte senkvel sem beszél mert se kedve se életkedve se semmi.....ő is sokszor gondol arra hogy megöli magát......csak ő sokszor bántja is magát mert ugy érzi hogy megérdemli és hogy ronda meg semmit nem ér stb minden ami a legrosszab depresszió tünetei ahogy szinte nálam is..........a távolság 320KM ami nem tűnik másoknak soknak de nekünk igen mert anyagi fedezetem sincs arra hogy egy héten többször elmehessek hozzá.....
Én eddig mindent úgy tettem hogy átgondoltam ami nálam azt jelenti hogy egybőli reakció mert ilyen vagyok ha megölöm magam akkor nem érdekel hogy nincs visszaút vagy hogy gondoljam át akkor az van bennem csak HOGY EBBŐL ELÉG és hiába hogy megbántanám őt akkor is megtenném mert ő fel tudná dolgozni azt ha elveszít de én nem mert belőlem hiányzik az hogy ha alami rossz azt elfelejtsem vagy átlépjek rajta idővel vagy elmúljon és ilyen vagyok..
És rajta kívül se barátaim nincsenek se senki aki fontos........és azért nem mozdulok ki mert nem akarom látni ahogy az emberek simán élik az életüket tudnak örülni megy minden én meg képtelen vagyok ezekea amég nem lehetek vele együtt és párokat se akarok látni... :(
Honnan veszed, hogy ő fel tudná dolgozni azt, ha téged elvesztene?! Nem hiszem...jó példa erre, hogy régebben volt egy ismerősöm, aki kiírta ask-ra, hogy öngyilkos lesz, és én mire végigolvastam azt a válaszát, sírógörcsöt kaptam...PEDIG NEM IS ISMERTEM! (Vagyis alig)...(szerencsére végül kiderült, hogy nem tette meg, mert az apja pont hazaért és ha nem válaszolt volna vissza neki, rátörte volna az ajtót és még megmenthették volna)...
Szóval legalább miatta NE!
Mi van, ha neki is ez lenne az utolsó csepp a pohárban?! Azt írtad, ő is depis...inkább próbálj vidám lenni HOGY ŐT IS FELVIDÍTSD! ha nem csak a depi-partnere lennél, akkor talán normálisan el tudnád magyarázni neki, hogy anélkül a harmadik személy nélkül ő is és te is boldogok lennétek...vagy kérj tőle csak egyetlen esélyt, és ha megadja, jól vigyázz rá!
Annyi jó dolog van még az életben...családoddal mi van?! Szerintem nekik is hiányoznál, az, hogy most nem mutatják ezt ki, nem jelenti azt, hogy nem szeretnek...csak megszokták, hogy élsz, de ha meghalnál, gondolj bele, még bűntudatuk is lenne, amiért nem mondhatták el neked, hogy mennyire szeretnek téged!
Tudom, hogy sz*r helyzetben vagy, majdnem egy éve én is pont ilyen helyzetben voltam, csak én voltam a lány. Azóta már nem beszélek a fiúval, mert állandóan visszarántott a depibe. Kérlek ne hagyd, hogy veletek is ez legyen egy év múlva.
Ha annyira igaz szerelmed, harcolj érte.
És az sem lenne rossz, ha lenne valami vallásod, mert -mégha nem is létezik, amiben hiszel- (mondjuk én hiszek Istenben, de te nemhiszem)- motivációt ad, mert ha elhiszed, hogy sikerülhet, az már fél siker. Ezt elhiheted nekem, én az suli legcsúnyább, legügyetlenebb lányainak egyike vagyok, és mégis szinte tökéletes életem lett, MERT HITTEM.;)
De persze ez mind csak tanács valaki olyantól, aki már átélt hasonló korszakot...:)
A családom engem hidegen hagy már mondtam nem csk ő szaámít nekem és ő jóval erősebb mint én viszont nem tudok vidám dolgokra gondolni se nevetni már hiába próbálom és őt se lehet felvidítani akárhogy is.......mi nem vagyunk áttlagosak olyanokról beszélgetünk,fantáziálunk és úgy viszonyolunk mindenhez ami az átlag embernek őrültség és visszataszító is......neki sincsenek barátai ahogy nekem se neki is csak én számítok senki más igazán
nekem nem kell vallás alapból minden vallást csak hüyleségnek tartok minek hinni valamiben ha nem kézzel fogható szerintem felesleges ahogy a motiváció is........és nem azért de mindig kitartó leszek akogy eddig is mondtam ár hogy vagy vele vagy sehogy ez a választás van számomra mert csak ezt tudom elfogadni.....ne haragudj de az hogy csak átéltél hasonló korszakot az kicsit se hasonló ahoz amin mi megyünk keresztül mert fogalma sincs senkinek mit érzünk egész nap...magyány,dühh és minden ami csak rossz........rajtunk nem lehet segíteni egyszerűen ilyenek vagyunk ha magától nem oldódik meg akkor önygilkosok leszünk és kész -1fogyi ember a földön.......az meg hogy annyi szép dolog van még az életben passzolom eddig se volt semmi jó rajta kívül csak a szenvedés meg minden......minek élni ha már az életem negyedét így éltem le és lehet sose lessz semmi más nem tok hinni reménykedni az azt tudom ami most van és hogy ilyenek vagyunk ezt nem lehet felfogni???! :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!