Mennyibe kerülhet míg ki kezelnek a depresszióból?

Ha nem akarod, hogy legyen, akkor nem is lesz.

Egyébként szerintem ne az összeget számold, ha egészségről van szó, az többet ér midnen pénznél.

Ha szerinted nincs esély a gyógyulásra, akkor mi is a kérdésed?

Már eldöntötted, hogy nincs. Akkor mindegy, hogy mennyit dobsz ki az ablakon, úgysem fogsz haladni előre.

Ne mástól várd, hogy jobban legyél! Én is voltam a helyzetedben.

Nem tudtam addig férjhez menni, míg nem éreztem magam teljes értékű embernek! Csak azután mentem bele a kapcsolatunkba.

Nem szerettem volna kitolni vele.

Nem makacs vagy, hanem lusta. Tehetetlen. A depresszió nem betegség, csak hozzáállás.

Menj el önkéntes munkára, egyél élettel teli ételeket, ne műkajákat! Tartsd tisztán a környezeted!

Nem fog hipp-hopp rendbejönni minden, ez egy folyamat, amit fent kell tartani!

A 4.es hozzászólónak muszáj vagyok válaszolni.De igen,súlyos betegség.Nem hozzáállás,nem gyengeség,hanem betegség.Én 26 éve küzdök vele,közben karrier,munka,család.17 éves koromban kezdődtek a rosszullétek.Háromszor úgy leterített,hogy egy egyszerű mosdást is meg kellett 2 napra előre tervezni.Az epizódok közt 8,és 14 év telt el.1993,2001,és 2015.Mindháromszor fél év fekvés,kórház,szenvedés.De ki lehet jönni belőle,jól beállított gyógyszerekkel,és végtelen türelemmel.A depresszió a lélek rákja,kedves 4-es.

Küldök egy linket is:

[link]

4-es vagyok. Én is tudom, milyen a depresszió, és hogy milyen szar volt minden reggel élve felkelni. A pszichiáter felírt egy halom gyógyszert. Eszem ágába se volt bevenni, hanem inkább felkutattam a bajok gyökerét. És azóta életvidám ember vagyok, önmagamban elégedett.

És ehhez nagymértékben hozzásegített az az elképzelés, hogy nem beteg vagyok, csak valamit nem tudtam helyesen feldolgozni. Egy kis error még nem rák. Volt, hogy beleéltem magam a betegség tudatba, de azzal csak jobban lehúztam magam. Fölöslegesen meg minek fárasszam magam?

Bocsi az angolért, csak kihagy az agyam! Néha. Hát akkor tényleg nagyon rossz lehet, nekem egy pajzsmirigy túlműködés tett még rá egy lapáttal. Pszichés alapon írtózom a gyógyszerektől, kisgyerekkoromban a vitamin helyett mást vettem be, mert hasonló alakúak voltak. Erre anya annyira leszidott, hogy a félelemtől majdnem hánytam, és úgy éreztem, hogy megsemmisülök. Nagyon furi érzés volt. Kb 6 éves lehettem. Na azóta ugyan ezt az érzést érzem, ha valamilyen gyógyszer kerül a számba. De örülök, hogy jól vagyok.

Szerintem minden betegségből meg lehet gyógyulni. Azt tanultam meg a betegségeimtől, hogy valójában mennyire szeretem magam, és a testem minden egyes szervecskeje értem fáradozik. Legszívesebben átölelném magam. Bocsánat az offért, nyugodtan jelentheted, csak gondoltam leírom amit én tapasztaltam.