Mit tegyek, ha olyan szinten nincs életkedvem, hogy a mindennapi dolgaimat elvégezzem?

Akkor leírom a saját tapasztalataimat. Nekem is kamaszkoromban kezdődött, akkor depresszióval diagnosztizáltak. Nagyjából ugyan azt éreztem amit te, viszont akkor még bárhová eltudtam menni, csupán a kedvemen nem segített semmit sem. Napi szinten alkoholizáltam, akár egyedül is. Pszichológushoz kerültem (jóhoz, és nem pszichiáterhez). Nagyon sokat segített, idővel kitárult előttem a világ, elkezdtem magamat megismerni. Szereztem hobbit, barátnőt. Majd néhány évvel később amikor a barátnőm hidegülni kezdett szétestem. Pár nagyon erős rosszullét után kiderült, hogy pánikbeteg vagyok. Azóta sajnos az agorafóbia is kialakult nálam. Innentől kezdve méginkább hasonló ahhoz, amit írsz: még a konyháig sem tudtam kimenni rosszullét nélkül. Csak otthon ültem, feküdtem, de már a legalapvetőbb mozdulatok is lefárasztottak, hiszen semmilyen fizikai erőm nem maradt. Az hogy felkeltem az ágyból egyenlő volt egy maraton lefutásával. A pulzusom a felső határokat súrolta, remegtam, izzadtam, fáztam, szédültem. Minden bajom volt. Ott kellett hagynom az egyetemet, dolgozni sem tudtam 2-3 napnál tovább. Aztán volt egy évem megint, amikor tünetmentessé váltam, majd hirtelen a semmiből újra lecsapott és erőteljesebben mint valaha. Ekkor kerültem be Tündérhegyre. Ott sem kaptam gyógyszert (igaz, kint sokáig szedtem xanaxot, de nem segített). Csodát ott sem tettek velem, de tudatosult bennem a probléma forrása, az hogy miként is működik mindez bennem és bizony ott muszáj volt csinálni, ha éppen bele gebedek is. És ez az erő maradt meg szerencsére, mai napig elképzelem amit a terapeutám mondott ezekről. Szóval a bent töltött 4 hónapomat sosem bánom meg. Nem vagyok gyógyult, ugyan úgy vannak jobb és rosszabb napjaim. Viszont csinálom! Szóval az orvosi segítséget ne vesd el, csak jól kell választani és nem beleesni (ami a legnehezebb). Kitartást kívánok, fiatal vagy még Te is, ne hagyd veszni az életed ez miatt a baromság miatt. Mert az! Ne hagyd, hogy ő nyerjen! Képes vagy rá hidd el, még ha nem is könnyű menet.

Szia hogy vagy azóta?