Milyen egy átlagos nap egy borderline diagnózist kapott embernek? Nektek miben nyilvánul meg a betegség?

Mit tudjak mondani? Én már annyira átestem a holtponton, hogy már csak egy agyatlan zombiként létezek a külvilágban. 25 éves létemre úgy érzem magamat, mint egy vénember. Fásultság, üresség, hangulatingadozások, neurózissal kevert pszichózis, állandó negatív önkép (öngyűlölet), túlköltekezés, szerabúzus és ami a csövön kifér. A mostani életem egy nagy kudarc, és emiatt elsősorban magamat, másodsorban a családomat okolom állandóan. A "szeretet" ismeretlen dolog számomra és a hideg futkos a hátamon, ha meghallom ezt a szót. (Pl. egyik családtagom sem érzékeltette velem soha. Azt se tudom, milyen megölelni valakit.) Hihetetlenül utálom az embereket, de legfőképpen magamat. Az embereket azért, mert aljasok, számítók, gerinctelenek, gátlástalanok, a családomat azért, amiért a többi embert is(plusz tőlük meg sem tudok szabadulni), magamat pedig azért, mert 25 éves létemre egy szánalmas életképtelen féreg vagyok, aki még csak saját életet sem tud kialakítani magának, mert nem fussa az éhbérből saját életre.

Ami "örömet" okoz számomra, az a természet, az állatok, a művészet, a zene és a főzés (mint hobbi). Ha ez sem volna, akár el is áshatnám magamat. Szánalmas, tudom de hát mit kezdjen az ember magával, ha nincsen semmi és senki az életében, amiben tényleg örömét lelheti? Mivel rajongok az állatokért, nálam pl. egy kutya óriási változást tudna hozni az életembe. De mivel egy putriban élek (társasházban, cigánysoron egy olyan családdal, ami megkeseríti az életemet) ezért ez szóba sem jöhet.

20 évesen úgy érzem végleg elnyelt a magány és a kilátástalanság. Olyan 70 nek érezhetem magam kb.

Vegetálok, hagyom, hogy rohadjon a lelkem, minden másodperc néha kínszenvedés, bárkivel próbálok valamiyen kapcsolatot kialakítani az nagy ívbe lesz#r... Pedig olyankor oylan mintha semmi bajom nem lenne, aztán még rosszabb minden.

Látom a környezetembe, hogy már mindenki boldog, mindenki talált magának párt... és pont én nem, akiről talán a legkevésbé hihették ezt... Pont én aki mindig feldobta a hanglatot és szórakoztatott midenkit...

Sokszor ütöm a falat, ütöm a bokszzsákot és élvezem, hogy fáj, próbálom úgy megsebesíteni magam, hogy ne nagyon látszódjon, de az a jó ha vérzik :)

Néha mintha be lennék tépve, olyan gyenge vagyok, néha szétb&sz az ideg, néha mintha boldog lennék, néha meg teljes kilátástalanság.

Általában ami legjobban megnyugtat az az öngyilkosság gondolata, de k&rvára nem tudom megtenni, és csak arra gondolok, hogy 3 éve mikor először gondoltam rá komolyan akkor megteszem, mennyi szar nem lett volna :/

Olyan mérhetetlen szeretethiányom van minden pillanatba ami telejsen felemészt... és ennek már sok éve szűntelenül, de senki nincs...

Legtöbbször a gondolataimba menekülök vagy zenét hallgatok meg olvasgatok a neten. Kb. minden napom ez.

+ a sport... ami sz&rt sem segít csak az idő tellik vele egész jól.

Mondjuk én nem kaptam diagnózist csak tesztekből, amik tudom, hogy nem biztos hogy igazak.

Mondjuk sok olyan embert olvastam aki kapott diagnózist, és rohadtul olyan vagyok, mint ők, szóval kétlem, hogy én ne kapnám meg, csak lesz&rom. Ahogy már lesz&rok mindent, úgy is oylan vagyok mint egy zombi.

Sokszor gondolok arra a nap folyamán, hogy ki hogyan b&szott át és kiért miket tettem, és hogy az ő életük milyen... és általában eléggé megkattanok az idegtől ilyenkor, hogy ezek a f#sszopó g&cik élvezhetik az életet miközbe világ életükbe nem tettek keresztbe egy fűszálat se, de én aki évek óta fuldoklik meg próbálkozik az örök magányra ítéltetett, vagy legalábbis jó hosszúra...

Aztán napi 8 órába bejárok dolgozni, ahol 8 órát ülök egyedül egy helyen ahol nincs szó szerint SEMMI dolgom, csak létezni... és még telefont sem vihetek oda be. Talán emiatt lettem igazán reményvesztett. Olyan 300+ órát eltölteni egyedül 1 helyen ülve az biztos senkinek nem tenne jót. De nnics kedvem fele ennyit keresni jobb munkával... Pláne nem átmenni máshova, új emberek közé, ide is nagynehezen muszájból jöttem, és már "beilleszkedtem", "elkényelmesedtem"...

Amúgy f&sza minden :D ...

20/F