Depresszióba torkollhat? Bocsánat, ha hosszúra sikerült.

Sajnos eléggé adok mások véleményére és akárhányszor sikerül elsiklanom egy-két negatív megjegyzés mellett, a végén mindig magamba zuhanva kötök ki. A családban nem tudok olyanról, akitől örökölhettem volna mentális betegségre hajlamot, de már túl sokszor fordul meg a fejemben az, hogy ha eltűnnék, sokkal jobb lenne mindenkinek. Sose érzem magam elég jónak másokhoz képest és a problémáimat a szüleimmel félek megbeszélni, mivel sokszor volt már, hogy egy újabb vitánk alkalmával hozzám vágtak ezt-azt, amiről már beszéltem velük, és tudják, hogy gyenge pontom érzelmileg. Nagyon labilisak az érzéseim mostanában. Szeretek másokon segíteni, mindig megteszem a tőlem telhetőt, de ez visszafelé csak egy embernél működik, mások szerint már alap dolog, hogy "őő majd szólok neki, ő mindig kihúz a szarból" és még nekik áll feljebb, amikor már befejezem a problémáik megoldását. Egy időre teljesen kizártam ezeket az embereket az életemből, de úgy pedig magányosnak érzem magam. A legnagyobb probléma pedig, hogy hétvégente előfordul, hogy alkoholba fojtom a bánatom és nagyon csúnya vége szokott lenni. Erről szeretnék leszokni és egy kis bíztatásra lenne szükségem, valamint tanácsokra, hogy hogyan szakadhatnék ki ebből az állandó rossz kedvből.