Vásárlási mánia, vagy még egészséges? Hol a határ? Segítség!

Ijesztőnek tartom hogy a pénzem legnagyobb része ruhákra és cipőkre megy el. Nem drága dolgokat veszek, mert csak ösztöndíj és alkalmi diákmunkák a jelenlegi bevételem. A ruháim 70%-a turis, az újaknak meg a fele leárazáson vett. A szüleim fizetik a kolit és az ételt, ebből a pénzből sosem költök ruhára. De amit magamnak összekapargatok szinte mind elmegy rá. Hogy állhatnék le? Annak ellenére hogy nem vagyok gazdag úgy érzem veszélyeztet ez a dolog, mert kiskoromban és tinédzserként nagyon kevés dolgot kaphattam meg amire vágytam. Olyan mintha most nem tudnám kontrollálni, ha van egy kis pénzem, mert eddig sosem volt. 2-3 év alatt felhalmoztam kb. 100 ruhadarabot (összeszámoltam) és bár igaz hogy hordom is őket, félek mert mindig van újabb kiszemelt a kívánságlistámon. Már érzem hogy ez így nem oké, mert bár szeretem a cuccaimat, valódi boldogságot sosem a ruhák miatt érzek, hanem pl mikor az egyetemen sikeresen teljesítek vagy edzek egy jót... Sokszor tudatosan sikerül lemondanom dolgokról, és nem nulláztam le magam sosem, de szeretném elérni hogy szinte egyáltalán ne érdekeljen az öltözködés és csak akkor vegyek új ruhát, ha tényleg szükséges. Szégyellem is hogy hasznos dolgok helyett ilyesmire költöm a kevés kis pénzemet. Valami megoldás?