Szerintetek hol van a határ az egészséges egoizmus és az önzőség között?

Nem inkább fordítva? Hol a határ az egészséges önzés, érdekérvényesítés és az önmagunkat mindennél értékesebbnek tartó egoizmus között?

Ez így elég tág témakör, nem tudnál konkrét élethelyzetet mondani?

sztem ez adott szituban mérlegelés kérdése. Én régebben mindig mkit magam elé helyeztem és szépen lassan eltűntem. Senkinek sem tudtam egy kérésére sem nemet mondani. De ugyanakkor sztem önző is voltam vhol, mert nyilván úgy manipuláltam az embereket h jó legyen nekem.

Most már figyelek erre. Megtanultam nemet mondani, figyelek mások és a magam igényeire is és igyekszem nem manipulálni embereket.

Azt hittem, így majd nem fognak szeretni, azaz korábban ettől féltem.

Tök pozitív, hogy nem így lett. Így is szeretnek, így is segítek mkinek, akinek tudok, de már nem erőn felül.

Így azt mondom, hogy az adott szitu dönti el. Ha vmiért nemet készülök mondani, azt vizsgálom, hogy eddig az adott ember mit tett értem, én mit tettem érte, most amit kér, mivel járna és ha igent készülök mondani: megvizsgálom azt is, h nem e a régi rossz működésem lép tudat alatt azonnal életbe.

Na ez így most kicsit zavaros lett, de hát nálam ez kicsit összetett, de remélem érted a lényeget.

Inkább hol a határ az egészséges önbizalom, önértékelés és az önzőség, egoizmus között, szerintem. Mivel az önzőség és az egoizmus szó szerint ugyanazt jelenti.

A határ pedig szerintem az, hogyha a saját érdekeid érvényesítése közben nem csorbítód másokéit. Tehát például nyugodtan leülhetsz a buszon, ha sok hely van, ez nem önzőség, de ha alig van hely, és van egy csomó öreg ember, akiknek tényleg szüksége van a helyre, és te mégis leülsz, nos az önzőség. Mivel már sérted más érdekeit. Szóval ugyanannál a dolognál más-más helyzetben más-más helyen kell meghúzni a határt. Intelligens ember mérlegeli a helyzete, és dönt, nem pedig sablont alkalmaz.