Félek a megszólalástól, közösségi tevékenységektől, hogyan gyógyulhatok ki ebből?

Szabályosan rettegek, bepánikolok, ha beszélnem kell.

Suliban nagyon nehéz volt, sokat lógtam emiatt.

Remegtem, szédültem, remegtam ha ki kellett mennem a táblához, már a felelés, hangosolvasás szó hallatán görcsberándultam, erősen vert a szívem, legszívesebben elfutottam volna.

Sokan mondják hogy furán beszélek, beszédhibám van, pedig csak az idegesség miatt.

Gyakran nem is értik mit akarok mondani olyan halkan és artikulálatlanul beszélek, tőmondatokban, nem tudom kifejezni magam, félreértenek. Gyakran öntudatlanul hülyeséget mondok, beégetem magam.

A közösségi játékok, feladatok, csoportmunka közben is ideges vagyok elkezdek fázni, remegni szégyenlem magam.

Az ügyeimet se szeretem intézni például beiratkozni valahova, elnintézni valami apróságot, banki ügyek, háromszor visszafordulok mire bemerek menni. Előrevetítem a szerencsétlenkedésemet, bénázásom, biztos itt is hülyének fognak nézni, nem tudok majd mit mondani. Mindig mondom, hogy majd holnap megcsinálom ezt azt, de végül semmi.

Telefonálni se bírok hivatalos ügyben. Nem bízok senkiben, magamat negatívan látom, nagyon érzékeny vagyok ha valaki hangosabban vigyorogva szól hozzám rögtön bántásnak veszem

Olyan rossz nézni más embereknek milyen könnyen megy a kiállás mások elé, hangos, tartalmas beszéd, jól érzik magukat, magabiztosak, közvetlenek, vagy legalább ki tudnak állni magukért van tartásuk, hogyan csinálják? Más ilyen szótlan, félénk emberrel még nem találkoztam.

20/F