Elképzelhető, hogy gyerekkoromban molesztáltak?

Nos az a helyzet,hogy én egyáltalán nem emlékszek olyan esetre,hogy ilyen történt volna velem,emlékbevágódások sincsenek(nem tudom igazából hogyan hívják). De van néhány dolog ami mellett nem tudok elmenni. Gyerekkoromban mind a három sorozatgyilkosokra jellemző "jelzésen" keresztül mentem. Ez a MacDonald hármas,azaz az állatkínzás-ágybavizelés-gyújtogatás trió. Erre,különösen az állatkínzásra nagyon nem vagyok büszke és higgyétek el nagyon furdal a lelkiismeret,de le kell írnom. Az állatkínzás legdurvább fajtáját a kisállat kínzást folytattam. Gyerekkoromban egyik ismerősömnek nyulai voltak és ha senki sem figyelt bottal ütöttem őket,a kis nyulakat kövekkel dobáltam,hogy elpusztuljanak,a legdurvább,hogy nekem mindez örömet okozott. Ha valaki emiatt a halálomat kívánja,teljesen megértem,én jómagam is így felnőtt fejjel(amikor ezeket csináltam 4-8 éves voltam) néha már majdnem sírok,hogy hogyan lehettem ilyenre képes. Ágybavizelés-ez nálam gyerekkortól volt,egészen 10-11 éves koromig tartott,csak gyógyszer segített. Gyújtogatás-nem volt olyan durva,de égettem kis rovarokat el,nagyítóval szétégettem őket,amire szintén nem vagyok büszke,emellett,sok mindent meggyújtottam,néztem hogyan ég el,még gyurma figurákat is bent a házban! Most 18 éves vagyok és nagyon önbizalom hiányos. Barátkozni már már tudok,de még buliba is gyomorgörccsel megyek,persze az alkohol felold,de lányokkal így is nehezen létesítek kapcsolatot,előfordult,hogy sikerem volt,de az ritka. Pedig jól nézek ki állítólag,több lánynak tetszek,de én mégse lépek,nem közeledek feléjük,mert rendesen reszketek néha,ha beszélnem kell velük,barátság terén szerencsére már jobban közeledek,könnyen elbeszélgetek az emberekkel. Régebben nehezen emeltem fel a szavam,ma már könnyebben megy,de még igy is jóval félénkebb vagyok mint a kortársaim,szinte kimaradtam eddig az életből. Gyerekkoromban többször álmodtam egy koszos,hajléktalan szerű férfival aki egy ágyban fekszik és folyton arról beszél,hogy barátkozni akar velem,de engem taszít,és én azt mondom nem akarok a barátja lenni,ha ezt mondom akkor mindig mérges lesz. Ha menekülni akarok megfog és nem enged el. Egy újabb visszatérő momentum gyerekkori álmaimban,hogy egy ismeretlen,nagyon öreg nő házában ébredek,aki először kedves,de ha el akarok menekülni tőle,akkor dühös lesz és rám támad.

Nem tudom,mindez mit jelent,de bármi is jól mutatja,hogy valami gond van. Szerencsére ma már jól kezelem a dolgokat,de félénknek félénk vagyok. Semmi emlékem nincs molesztálásról,az álmok nem tudom,jelentenek e valamit. Az állatkínzásról megint ennyit,hogy nagyon sajnálom és ma már az egyik elsődleges célom az állatokon valahogy segíteni,de ha emiatt utáltok megérte,de nagyon elgondolkodtat ez az egész,ha valaki szakártő ezen a téren ,esetleg vele is megestek ezek,az írjon,köszönöm.