Hogyan dolgozzak föl egy gyerekkoromban keletkezett érzelmi sérülést?

Kedves kérdező! :)

Írhatnám, hogy minden csak a hozzáállásodtól függ, de ez nem egészen igaz. Sok múlik azon, hogy most hogyan viszonyulnak hozzád az emberek... Sose pazarold az időd olyanokra, akik nehéz helyzetekben cserben hagynak.

Nekem is vannak ilyesmi sérüléseim, és talán sosem tűnnek el, de ennek köszönhetően látom a világot tisztábban. Nem tudom, hogy mennyire sikerült megfogalmaznom azt, amit gondolok, de sose habozz kezet nyújtani olyan embereknek, akiknek szüksége van rád. S meglásd, ezt viszonozni fogják :)

A terápia sikere három tényezőn múlik:

1. A módszeren (ebben az esetben például a kognitív felejtős, mindenképpen valamilyen analitikus lenne hatékony, nem tudom, hogy ti mivel dolgoztok)

2. A terapeután (sajnos nagyon sok a rossz szakember, vagy éppenséggel a két ember személyisége nem passzol össze, tehát lehet, hogy amúgy jó szakember, csak neked nem rá van szükséged)

3. A páciensen (a terápia nem csak a beszélgetésről szól! Ha nem vonódsz be, nem ásol mélyre magadban, nem engeded az érzelmi bevonódást - különböző érzéseket kellene érezned a terapeutád iránt, a haragtól a kötődésig - akkor a terápia nem lesz hatékony).

Gondold végig, hogy a fenti tényezők közül mi lehet a hiba... Nagy valószínűséggel terapeutát kellene váltanod, mert több év alatt már sokkal előrébb kellene tartanod, bármilyen mély is a sérülés. Nekem közel negyven évnyi sérülést sikerült másfél év alatt kidolgozni magamból, pedig a többsége még 6 éves korom előtt ért...