Autista vagyok, vagy milyen zavarom van?

Kiskorom óta nagyon visszahúzódó vagyok utáltam, ha rólam volt szó és középpontba kerültem akár családi közegben. Oviban általában egyedül játszottam, túrtam a földet stb, kiválasztottam egy játékot és azzal elvoltam. Nem tudtam hogyan kell beilleszkedni. Furcsán viselkedtem a többiek között. Már ittis megjelentek olyan emberek, akik csúfoltak, bántottak.

Általános iskolában jótanuló voltam, de nemigazán volt célom vele. Én voltam a csendes kis szerény, félénk fiú.

Késöbb ebben a környezetben is rámszálltak a hülyék. Mondjuk voltak furcsa dolgaim ilyen kényszercselekedetek erőteljes pislogás, hunyorgás, kacsintgatás.

Tátogtam, a fejemet forgattam stb. Ha ezeket nem csináltam szorongtam.

Stresszeltem felelet és nyilvános beszés alatt. Gyakran megkaptam a fogyatékos jelzőt, nem ültek mellém stb.

Nagyon naiv voltam, azokkal barátkoztam akikről tudtam, hogy szivatni fognak, elmentem velük házibuliba, vagy városba, persze áldozat voltam és ebből nem tanultam, a késöbbikben is gyakran kerültem ilyen helyzetbe. Volt egy gyerek, akit barátnak fogattam, holott én nem akartam ezt, mert folyton barackot nyomott a fejemre, bökdösött, dobált stb. Nem értettem, legalább valaki barátkozik velem.

A késöbbi baráti társaságomban is különc voltam.

Középiskolában sem volt jobb a helyzet, piszkáltak a menők. Kiparodizáltak, utánozták a gesztusaimat.

Ekkorra már nem tudtam megszólalni, kifejezni magam, rettentően szorongtam szociális helyzetekben, végül majdnem otthagytam az iskolát.

Egyszerűen nem tudom felfogni miért éreztek az emberek késztetést arra, hogy belém kössenek és miért vagyok ilyen.