Pszichiátrián kezelnek depresszió miatt.10 nap zárt osztály, utána 2 hét 'sima' pszichiátria. Ha innen kiengednek majd, vajon másnap mehetek dolgozni?

Nem valószínű.

Szívem ahhoz h te dolgozni menj bocs ahhoz h dolgozni tudj egyáltalán nagy életmód váltásra van szükséged mert el mondom neked h az ilyenektől mind te vagy félnek az emberek.A főnököd is nagyon könnyen lehet h meneszteni fog mert félti tőled az alkalmazottjait.Fél attól h rájuk támadsz.Mert a közhiedelembe aki pszichiátrián volt az elme beteg akire ha rá jön a dili flepni képes bántani a saját szüleit is.Én ezt onnan tudom h 2004 ben ugyan ebbe a helyzetbe voltam mind amibe most te. Sőt rólam le mondtak az orvosok nem mertek vállalni azt mondták h 1 éven belül elmegyógyintézetbe fogok kikötni.Mára egyedülálló szülőként nevelem a 4 éves lányomat,dolgozok,meg mindemellett stúdió szinten rappelek.Zenei gáláktól kezdve rockbandák énekesek bulijain veszek részt.És ami a legfontosabb 6 éve hogy teljesen gyógyszermentes vagyok.Saját magamról tudom h igen is ki lehet gyógyulni a pszichiátriai betegségből.Csak veled is az a gond mind ami velem volt anno.Nincs életcélod.Könnyebb sajnáltatni magad mind tenni a jobbért.Van munka helyed nem?Akkor mért nem becsülöd meg?Inkább legyél hálás azért amid van mert sok ember van akinek még annyija sincs mind neked.Az élet értelmét nem keresni kell hanem nekünk magunknak kell értelmet adni az életünknek.Az életbe annyi sok szép dolog van,rengeteg kaland élmény tárul az ember elé ha kicsit kinyílik a világ felé.Rengeteg olyan hely van ahol még nem jártunk,népek akiknek a kultúráját nem ismerjük pedig itt élnek köztünk,kalandok bulik amiket még át kell élnünk.Tapasztalatok amiket más emberek megismerésével szerzünk.De ha magadba roskadsz akkor ezekről az apró ám mégis örömteli dolgokról le maradsz és öreg korodba mikor már járó kerettel fogsz tudni csak közlekedni akkor fogod megbánni h fiatalon nem éltél hogy le maradtál a világi látnivalókról.Addig tudsz eljutni helyekre át élni élményeket álmokat megvalósítani míg fiatal vagy.Amíg tudsz dolgozni amíg tudsz hétvégi maszek munkákat vállalni azért h eljuss abba az országba ahova el szeretnél jutni.

Minden nap rossz kedvem volt és sokat panaszkodtam azért mert nem volt pénzem arra hogy új cipőt vegyek magamnak.Majd egy hideg zord téli reggelen a tesco előtt egy hajléktalan bácsika ült egy toló kocsiba.Nem volt lába.Haja ősz és csapzott,arca és keze koszos ruhája szakadt.Az emberek úgy mentek el mellette mintha ott sem lenne,mintha nem is létezne.Fogtam a forró gőzölgő teámat amit a kebabosnál vettem és oda adtam a bácsinak.Az az öröm az a boldogság ami kiült a bácsika arcára felejthetetlen volt.Pedig csak egy 200ftos teát adtam neki mégis annyira hálás volt érte mintha az életemet kínáltam volna fel.Ekkor jöttem rá arra h mennyire szerencsés vagyok,mert nekem van lábam van hova haza mennem van családom akik haza várnak a meleg lakásba,ágyam amire éjjel lehajthatom a fejem. Megfogadtam h soha többé nem fogok olyan butaságok miatt mérgelődni hogy nincs új cipőm mert most már tudom h az új cipőnél sokkal nagyobb érték van a birtokomba és ez a családom szeretete és az otthon melege.Ez olyan érték ami nagyon sok embernek nem adatik meg köztük a tesco előtt ülő tolókocsis bácsinak sem.Aki a kis dolgokat nem becsüli a nagy dolgokat nem érdemli.Ha nem tanulod meg értékelni azt a keveset amid van sose fogsz elérni igazán nagy dolgokat.