Mi történik velem? Az utóbbi időben teljesen másképp látom a világomat.

15 éves vagyok, szüleim kiskorom óta támogatnak, sokszor már erőltetik a sportot. Jó vagyok benne, nem egy versenyt nyertem már. Kitűnő tanuló vagyok emellett, mégse vagyok boldog. Szüleim már nem is mutatják ki sehogy, hogy szeretnek, csak az nekik a fontos, hogy nyerjek meg minden versenyt. Ha nem sikerül, akkor mindig ott hagynak a francba és találjak haza egyedül. Barátom is van, akit szeretek, de ő csak látszatból van velem. Borzalmasan egyedül érzem magam és boldogtalannak, összezavarodottnak. Sorban állnak a díjjaim a falon, de én már belefáradtam a szüleim és az edző folytonos elvárásaiba. Nincs életem. Mindig dühös vagyok és legszivesebben leverném az érmeket, díjakat. Nincs életem, nem azt csinálom amit szeretnék. Nincs okom boldogtalannak lenni, mert sikerem van, sokak szerint tökéletes életem, de senki nem lát ebben az egészben engem. Napi max 4 órát alszom, és alig eszem valamit, ha egy kicsit többet eszem, már szól az edzőm, hogy elhízok. Minden napom ugyanúgy telik, nincs semmi változás. A legjobban egy filmes idézettel tudnám magam jellemezni. Úgy érzem magam, mint aki fulldoklik az utca közepén és senki nem veszi észre, hogy haldoklom.

Tudom, hogy hálátlan vagyok, mert mindenem megvan, de én nem ilyen életet szeretnék. Szórakozni szeretnék, mint a többi velem egykorú. Nem bírom a nyomást, hogy elvárják tőlem a nagyobbnál nagyobb sikereket.