Mi történik velem? Az utóbbi időben teljesen másképp látom a világomat.
15 éves vagyok, szüleim kiskorom óta támogatnak, sokszor már erőltetik a sportot. Jó vagyok benne, nem egy versenyt nyertem már. Kitűnő tanuló vagyok emellett, mégse vagyok boldog. Szüleim már nem is mutatják ki sehogy, hogy szeretnek, csak az nekik a fontos, hogy nyerjek meg minden versenyt. Ha nem sikerül, akkor mindig ott hagynak a francba és találjak haza egyedül. Barátom is van, akit szeretek, de ő csak látszatból van velem. Borzalmasan egyedül érzem magam és boldogtalannak, összezavarodottnak. Sorban állnak a díjjaim a falon, de én már belefáradtam a szüleim és az edző folytonos elvárásaiba. Nincs életem. Mindig dühös vagyok és legszivesebben leverném az érmeket, díjakat. Nincs életem, nem azt csinálom amit szeretnék. Nincs okom boldogtalannak lenni, mert sikerem van, sokak szerint tökéletes életem, de senki nem lát ebben az egészben engem. Napi max 4 órát alszom, és alig eszem valamit, ha egy kicsit többet eszem, már szól az edzőm, hogy elhízok. Minden napom ugyanúgy telik, nincs semmi változás. A legjobban egy filmes idézettel tudnám magam jellemezni. Úgy érzem magam, mint aki fulldoklik az utca közepén és senki nem veszi észre, hogy haldoklom.
Tudom, hogy hálátlan vagyok, mert mindenem megvan, de én nem ilyen életet szeretnék. Szórakozni szeretnék, mint a többi velem egykorú. Nem bírom a nyomást, hogy elvárják tőlem a nagyobbnál nagyobb sikereket.
"Nincs okom boldogtalannak lenni, mert sikerem van" - na ne röhögtess. A boldogság kitűzött céljaid elérésének a sikeréből adódik. Ha valaki más céljait teljesíted, attól nem leszel boldog! Különben a néger rabszolgák is boldogok lettek volna az ültetvényen, mikor jól termett a gyapot (még több munka), meg a multiknál görnyedező alkalmazottak is örülnének, hogy jól zárta a cég a negyedévet (még több munka).
Sajnos úgy tűnik, a szüleid rajtad keresztül akarnak "élni", kompenzálni, hogy nekik nem úgy sikerültek az életben a dolgok, ahogy szerették volna. (Pedig senkinek sem!) Ezzel előbb-utóbb kezdeni kell valamit, amiből pedig csúnya konfrontáció lesz, összeütközés abban az ügyben, hogy te mit akarsz és ők mit akarnak. Ők meg nyilván szokva vannak, hogy te csinálod, amit ők akarnak, hiszen gondolom kiskorod óta járatnak edzésre. (Lásd Fehér tenyér című film.....)
Bocs, az alapkérdésre is válaszolva: gondolom, elérted azt az érettségi kort, amikor kezdesz ráébredni az életedre.
Persze, hogy még bonyolultabbá tegyem a képet, attól nem biztos, hogy egyből átlátod, miből mi fog következni.
Pl:
"Szórakozni szeretnék, mint a többi velem egykorú."
Ok, de a legtöbben közülük f%s állásokban fognak dolgozni f%s pénzekért, reményvesztetten, örök elégedetlenségben.
Neked megvan az esélyed, hogy híres, sikeres profi sportoló legyél felnőttként, csak annak megvan az ára. Ami elég húzós. Úgyhogy ez nem egy egyszerű döntés.
Lehet, hogy most összegyűltek a dolgok benned..Nyilván szereted amit csinálsz összességében a sok teljesítmény elvárás mellett, ha ilyen jól tudsz teljesíteni hosszútávon..
Nekem zene gyakorlás volt 6-8óra ennyi idős koromban..a szüleim nem mutatták ki az érzéseiket , de azóta rájöttem, hogy ők ennyire képesek szeretni..haragudtam rájuk még most is bennem van.Zeneakadémiát végeztem..volt, hogy mentem bulizni , de aztán általában mindig a hangszerem mellett kötöttem ki a végén..nap mint nap úgy teljesíteni, hogy az ember nem vár vissza érte az nagy lelki erőt igényel..:)
Kérdés, hogy ezt most el tudod -e dönteni és nem fogod-megbánni később..nem lehet elintézni egy kis szünetet, hogy tisztábban tudj látni utána..?
Szülőkkel beszélni gondolom nem nagyon lehet,mert akkor nem lenne ez a problémád..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!