Mi a helyzet olyankor ha valaki örökölte a szorongást?

Igen, lehet rajta segíteni, de végleges gyógyulás is lehet.

Jó és rossz családi mintákat átvehet, eltanulhat a gyermek és kialakulhat nála is szorongás, félelem. Ezt is lehet hatékonyan kezelni.

Szakkönyvek is sokat segítenek, de én inkább mellette a pszichoterápiát is javasolnám.

Jaaj.

A gének olyanok, mint a mumus: nem jön tagadni, így rájuk fogható minden. Kár, hogy aki rájuk hárít, az nem genetikus.

Rossz szülői minták? Ez egy korig lehetséges, de utána már a szülőkre sem lehet mutogatni akármiért: ha nem tudok róla, csak kívülről látják, oké, az ő hibájuk, de nem én fogok rájuk mutogatni. Ha már tudok a problémáról, és nem éppen egy hiányzó végtag, hanem munkával, ráfordított energiával javítható hiányosság (ami ráadásul nekik is hiányosságuk), akkor nem okolni kell, hanem tenni.

Mert, ha alkoholista, vagy egyéb, szintén valamire, valakire (is) visszavezethető hiányosságú szüleim vannak, nevezzük bicegősnek, akkor, ha tőlük én is csak a bicegős járást tanulhattam meg, mutogathatok rájuk?