Miért azok osztják az észt, tanácsokat, hogy önerőből kell legyűrnünk a szorongást stb. akik ugyanúgy gyógyszeren vegetálnak és azt mondják "jól vannak"?

Szia!

Nem igazán értem, tkp mit is szeretnél tudni. Leírom az esetemet, hátha segít.

Egy szép éjjelen elkapott a pánikbetegség, rohamom volt, ahogy az meg van írva. Nekem azelőtt ilyenem nem volt, és nem is tudtam hogy ez micsoda. Persze azonnal ügyeletes orvos, de mire kiért( cca fél óra) már el is múlt az egész. Ő mondta, hogy valszeg pánik lehet, és másnap vizsgáltassam meg magam a háziorvossal. A házim komolyan vette, és kiírt mindenféle vizsgálatot, amit csak ilyenkor kell, de minden negatív lett. Erre írt nekem xanaxot, és azt mondta, hogy várjunk, mi lesz a dologból, és csak akkor vegyek be a gyógyszerből, ha érzem, hogy muszáj. Nos, első héten elég volt egy szem, a következőn pedig már rövidültek az időközök, végül is beutalt pszichiáterhez, vizsgálatra. Nos a pszichiáter diagnosztizálta a pánikbetegséget, és írt fel gyógyszert. Zoloft-ot, és hozzá rivotrilt, nyugtatónak. Elmondta, hogy mit csináljak, hogyan szedjem, és ha nincs panaszom akkor találkozunk egy hónap után. Nos, így is tettem még 3 hónapig, és szép lassan rendeződött az állapotom. Voltak nehezebb, ( főleg az elején)és könnyebb periódusaim. A negyedik hónap végén mondtam a dokinak, hogy úgy érzem, jól vagyok, mi legyen? Ő azt mondta, hogy most szép lassan leszokok a gyógyszerről. Először a nyugtatót csökkentette, aztán a Zoloftot is. Végül is még 3 hónapig szedtem, egyre kisebb mennyiségben a gyógyszereket. Aztán elköszöntünk egymástól. Ennek már 9 éve. Azóta nem jött elő a betegség. Az egész kezelés ingyenes volt, a gyógyszer havi ára nem érte el az 500.- ft-ot sem. Az orvos meg TB-s pszichiáter volt. Különben én is fejtek rejtvényt, számítógépezek, és végigdolgoztam a kúrát. Azt viszont el kell mondanom, hogy a nemi életem nem ért egy fabatkát sem, amíg szedtem a gyógyszereket. Azóta az is rendeződött. Szóval ennyi a történetem. Kérdezz, ha valami esetleg még érdekel. Pszichológusnál nem jártam, mert nem is mondta az orvosom.

Teljesen megértem a problémádat. Tudod, én bizony kiszorítottam a terápiára valót, még úgy is, hogy konkrétan kölcsönből vágtam bele a terápiába. Aztán menet közben sikerült annyira összekapnom magam, hogy bőven visszahozta az árát.

De ha nagyon nincs lehetőséged, akkor is vannak TB-alapú terápiás lehetőségek, én a helyedben ezek iránt érdeklődnék.

Mindenesetre a problémád össztársadalmi probléma, valóban több lehetőség kellene azok számára, akik nem tudják megfinanszírozni a terápiát. Mert igazán hatékonyan csak az segít.

Gondolom hogy rám értetted a gyógyszerezés mellett az "okostojás" megnyilvánulást aki osztja az észt.

Azt mondom hogy még mindig közelebb áll az igazsághoz egy a poklot is megjárt válaszoló tanácsa mint egy kívülállóé aki csak olvasott például a depresszióról vagy a pánikról.

Kedves kérdező.

Most már nem dolgozom abból az egyszerű okból hogy 72.életévemet is betöltöttem. Most itt "osztom az észt" annak aki elolvassa s annak is aki nem.

A leszázalékolásom és a jelenlegi dátum között volt időm behatóan tanulmányozni ezt a betegséget hála az inter

netnek. Rengeteg ismeretanyag birtokában tőlem sosem fogod azt hallani hogy csak rajtad múlik a betegséged és hasonló badarságokat. A depressziós és/vagy pánikbeteg agyában olyan nemkívánatos biokémiai folyamatok zajlanak amelyek miatt a gyógyszeres kezelés indokolt párhuzamosan a pszichoterápiával. Szerencsés esetben TB.-re megoldható.