Aki kordában tudja tartani a pánikbetegségét gyógyszerek nélkül, hogy sikerül? Mert az tuti, hogy én így nem vagyok hajlandó leélni még 20-30-40 évet!?

26 Éves nő vagyok, lassan 7-8 hónapja elég durván eluralkodott rajtam a pánikbetegségem. Már voltak ilyen epizódok az életembe egyszer 17 éves korom körül, az elmúlt pár hónap alatt, igazából akkor még azt sem tudtam mi a bajom. Aztán 21 évesen egy durvább időszakom volt kb 1 évig. Akkor jártam kb 2 hónapig hetente pszichologushoz, de abbahagytam, mert nem igazán az én emberem volt az illető és pénzkidobásnak éreztem. Aztán valahogy abból az időszakból is kikecmeregtem, újra dolgozni kezdtem, éltem, stb. Aztán tavaly júliustól kb olyan szinten eluralkodott a szorongás és az örökös rosszullétek, hogy néha azt érzem nem bírom tovább. Akkor annyira rossz volt, hogy elmentem pszichiáterhez, aki a meglévő frontinomat, amit alkalomadtán szedtem, lecserélte rivotrilra és cipralexet írt mellé, amit kb 4 hónapig szedtem, aztán letettem, mert semmivel nem volt jobb, sőt ingerültebb voltam és rohamaim is ugyanúgy voltak. Nem mentem vissza a dokihoz, csak magamtól csökkentettem a gyógyszert és aztán elhagytam. Időközbe munkanélküli lettem, már dolgozni sem birtam bejárni. A szorongásom kb mintha a részem lenne, nem birok tőle szabadulni. 2,5 Éve egy normális szerető, megértő férfivel élek együtt, aki már a kezemet is megkérte. Viszont félek, tönkreteszem az ő életét is magammal. Rettegek a gyerekszülés gondolatától, pedig lassan illő lenne családot alapitani. Diétázom, nem dohányzok, nem kávézok, sportolni probálok, de sokszor nem megy, mert ahogy a pulzusom megemelkedik, végem van és abba kell hagynom, mert jönnek a roham tünetei. Egyedül a szobabiciklin tudok huzamosabb ideig tekerni, mert azon látom a pulzusom és ha 150 fölé megy, lassitok, és látom ahogy szépen csökken, és nem kapok rohamot. Néha szivritmus zavarom is van. Nincs szivbetegségem, kivizsgáltattam magam. Idegi alapon van. Szoktam a youtubeon meditálós videokat hallgatni újabban és átvenni , átérezni amit mond. Szerintem hosszútávon ez nem rossz dolog, úgyhogy nem hagyom abba. Viszont néha attól félek, hogy nehogy egyszer úgy elmélyüljön a pánikom, hogy komolyan bekattanok. Anyám igy is azzal riogat folyton, hogy majd bezárnak a pszichiátriára. A gyerekkorom egyébként eléggé hányatott volt, de hadd ne menjek bele. Hogy lehet megtanulni kizárni a félelmet a szorongást? Ha nem muszáj nem akarok újabb antidepit szedni, csak ha minden kötél szakad. Igazából facebookon tagja vagyok ilyen pánikos csoportoknak, ahol azt olvasom hogy szedik a gyógyszereket, mégsincsenek jól! akkor meg értelme? depressziós nem vagyok. Nem akarok meghalni meg stb. Néha érzem csak azt, hogy nem bírok így élni, amikor elfáradok nagyon lelkileg ebbe. De ez elmúlik 1-2 nap alatt. Tanácsok, ötletek? egyébként, ha nagyon rossz, akkor egy 0.25 frontint szoktam beszedni.