Szociális fóbia?

Bocsi a kisregényért. 26 éves nő vagyok.

Kiskoromtól kezdve szorongós voltam-vagyok, sokszor féltem suliba uj közösségekben, ugy 12 éves koromig barátkozós voltam, meg jelentkeztem mindig ha tudtam a jó választ suliban, aztán ez megváltozott... Sokszor úgy éreztem h másoknak kell megfelelnem. Meg elkeztek suliba is piszkálni a külsőm miatt meg a viseklkedésem miatt, mivel elég közvetlen voltam gyerekként, jóba akartam lenni mindenkivel ill volt egy allergiás betegséghem is, ekcémám volt, és sokszor emiatt kb vmi fertőző betegnek néztek... Az allegiám elmult szerencsére, de sokszor félek h az emberek rossznak látnak, kinevetnek pl. buszon stb. A suli is kész rémálom volt ugy 16 éves koromig, aztán kirugattam magamat, mert már nem birtam elviselni a társaim torzsalkodását, amiről fogalmam sincs h miért történt.. Egyszer pl. egy altatót is beleraktak a kajámba még 15 éves lehettem, és szólt egy normálisabb oszt társam h ne egyek belölle, mert valamit beleraktak, ill napi szinten aláztak meg, meg se tudtam magam védeni, az ofő is leszarta, max anyumnak hőbörgött h vigyen be pszichiátriára, mert a sok sz.r miatt, naponta voltak sírógörcseim még suliban is... Pszichiátrián is voltam tiniként nem 1x, de nemigen volt értelme max annyira h ott nem bántott senki. Az olyan dolgok mint a pasik, társkeresés letettem, a leghosszabb kapcsolatom 10 hónap volt, 21 éves koromig kb egyhez se mertem szólni, pedig csinosnak, helyesnek, normálisnak tartanak.. Akit meg szerettem elhagyott, megcsalt egy 2 gyerekes anyuka miatt... Az elutasitástól, megcsalástól is félek. Sokszor volt h be akartam kerülni egy társaságba de éreztették velem h nem vagyok oda való, pedig nem vagyok szarkavaró sem, meg ha valakinek nyűgje van én mindig meghallgattam stb... Hozzá voltam szokva h én vagyok az akit ki lehet utálni mindenhonnan, sokszor félek az uj társaságoktól, ill megszólalni ott, mert félek h lebőgök (sajna volt rá példa), tavalyelött közmunkán voltam ráadásul utcán, ami még rosszabb volt mert ugyéreztem hogy figyelnek, beszolnak, ill voltak is konfliktusaim, nem találtam a helyemet, bár szerencsére ez már a mult, van azóta munkám, szerencsére olyan amit egyedül végzek. Van érettségim, két szakmám, bár azokba sajnos nem tudtam elhelyezkedni, pedig tudom h többre lennék képes, ezt más is megmondta csak sokszor úgy érzem h az emberek hülyének néznek, pl. mikor a 2. szakmámat tanultam, hiába mondtam a jó megoldásokat órán volt h kinevettek, meg éreztem h lenéznek.. voltak akik a csoportból 2 nap után puszipajtik lettek, hozzám meg ellenségesen álltak pedig semmit nem csináltam az öltözködésem is normális volt. Nem értem ezt.. Bennem van a hiba vagy az emberekben? Ha tehetem próbálom őket kerülni, a munkámat is emiatt szeretem mert magányomba dolgozok... Vagy ez ha szoc fóbia a gyerekkori "traumák" miatt alakult ki?